Tegnap valaki azt kérdezte, hogy lehet megtanulni a pozitív gondolkodást. Megpróbálom elmagyarázni. A néhány évvel ezelőtt a reménytelenül múló évek gondolatával megbarátkozó asszonyként mentem az Államokba, és ÉRETT NŐ-ként jöttem vissza. Ennek a lelki fejlődésnek a tandíját törlesztettem, amikor a látogatásom értelmét, célját jelentő férfival küzködtem, birkóztam. Az én életemben ez volt az Ő feladata, hogy ezt a fejlődésemet lehetővé tegye. Az enyém pedig az, hogy ő visszatérhessen szülőhazájába. Mind a ketten teljesítettük a kötelességünket, nem volt már tovább a másikra szükség. Elengedtük jószívvel egymást.(Azóta sem adott magáról életjelet!) Jöhetett a következő feladat, a következő kapcsolat! De először nekem vissza kellett kapnom azt az energiát, kedvet, amit az előző feladat teljesítése során elvesztettem. Nem értelmetlen és hiábavaló az az idő, amit az erőgyújtésre fordítottam. Célom volt. Úgy éltem meg, hogy edzőtáborban vagyok, hogy aztán majd egyszer érmet nyerhessek a olimpián. Utána még néhányszor voltam edzőtáborban. De már nyertem olimpiai aranyérmet. Büszkén viselem! Kivártam! Ugye milyen egyszerű? Ez lenne a pozitív gondolkodás?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: