selyemszál

GÖRBEHAJÚ CSAJSZI GONDOLATAI

Kedves Nénik, Bácsik! Úgy gondolom, hogy Önök többségének már kicsit ismerős lehetek. Néhány héttel ezelőtti levelemben, amit Önök is olvashattak, az engem a születésem után tiszta szívvel, mélységes szeretettel gondozó orvosoktól, ápolónőktől búcsúztam el. Remélem elnyerte a tetszésüket mindaz, amit akkor, azokban a sorokban leírattam. Akiknek a kezére az akkor nagyon törékeny életem első néhány… Tovább »

ÉLETLAKOMA

Teltek a napok, a FÉRFI nem jelentkezett. A NŐ eleinte nem aggódott. De, amikor a találkozásuk előtti napon sem kapott hírt, aggódni kezdett. Ezt meg is írta a FÉRFINAK, aki hamarosan válaszolt: “Egészségügyi problémák jöttek közbe, kemoterápiás kezelésen vagyok.” A NŐ azt hitte rászakadt az ég. Nem gondolta, hogy ekkora a baj. Aztán következett a… Tovább »

46-os SPORTCIPŐ TÉPŐZÁRRAL

A TÖRTÉNET ATTÓL ÉRDEKES, AKI ELMESÉLI (idézet tőlem) Nem a körülmények határozzák meg, hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk. Hanem a körülményekhez való viszonyunk Ismeretlen eredetű gondolat Nem tudom Ön hogy van vele, de én utálok várakozni. Sajnos, ezt azonban nem tudom megúszni. Beletörődök. Sokkal könnyebb úgy, ha gondoskodom a magam szórakoztatásról. Zenét hallgatok, persze fülhallgatóval…. Tovább »

Koraszülött baba búcsúja

2) Kedves, Aranyos Bácsik, Nénik! Az iskolák falai most visszhangozzák a búcsúdalt „„az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz..” Igen válni nehéz.., de itt és most nekem mégis inkább örömteli. Végre hazamehetek, abba az otthonba, amely hosszú évekre lesz az én édes otthonom. És amelyet még soha nem láttam, nem éreztem az illatát…. Tovább »

Koraszülött baba köszönete

1) Drága Mindenki! Én a világnak még csak egy picinyke teremtménye vagyok. Gondolkodni, írni még nem tudok. Az én csodálatos szüleim azonban képesek arra, hogy a gondolataimat a következő mondatokban tolmácsolják helyettem. Először is a köszönetem és a hálám az, ami Önöket illeti. Köszönet mindazért, amit tettek értem, velem. Segítettek nekem abban, hogy életem legnehezebb… Tovább »

MAGZATMONOLÓG

Szülőanyámat Marinak hívták és 33 éves volt. Soha, senki nem szólította Marikának, Maricának, csak Marinak. Amikor szóltak hozzá, az gyakran ostor pattintásnak hangzott, amelynek hegyével az arcába csíptek. Amit, még ha Mari férfi lett is volna, akkor sem neveztek volna vonzónak. Inkább csontosnak, talán még torznak, főleg, ha Mari mérges volt. Márpedig ez gyakran előfordult…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!