{"version":"1.0","provider_name":"selyemsz\u00e1l","provider_url":"https:\/\/selyemszal.cafeblog.hu","author_name":"dittke","author_url":"https:\/\/selyemszal.cafeblog.hu\/author\/dittke-2\/","title":"\u00c9LETLAKOMA","html":"Teltek a napok, a F\u00c9RFI nem jelentkezett. A N\u0150 eleinte nem agg\u00f3dott. De, amikor a tal\u00e1lkoz\u00e1suk el\u0151tti napon sem kapott h\u00edrt, agg\u00f3dni kezdett. Ezt meg is \u00edrta a F\u00c9RFINAK, aki hamarosan v\u00e1laszolt:\r\n\"Eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi probl\u00e9m\u00e1k j\u00f6ttek k\u00f6zbe, kemoter\u00e1pi\u00e1s kezel\u00e9sen vagyok.\"\r\nA N\u0150 azt hitte r\u00e1szakadt az \u00e9g. Nem gondolta, hogy ekkora a baj.\r\nAzt\u00e1n k\u00f6vetkezett a csend. A csend, ami mindent betakart, minden m\u00e1s esem\u00e9nyt, sz\u00ednt elfedett A N\u0150 \u00fagy \u00e9rezte, egy nagy k\u00f6dfelh\u0151be ker\u00fclt, ahonnan nem l\u00e1t semmit. A hangok puh\u00e1n \u00e9rtek el hozz\u00e1. Csak v\u00e1rta, hogy elm\u00faljon ez az eg\u00e9sz. \r\n\r\n\r\nK\u00e9t h\u00f3nap m\u00falva egy bor\u00edt\u00e9kot tal\u00e1lt a postal\u00e1d\u00e1j\u00e1ban. A nev\u00e9re sz\u00f3lt, de a k\u00e9zzel \u00edrt bet\u0171k ismeretlenek voltak.. Amikor remeg\u0151 k\u00e9zzel kibontotta, egy leragasztott bor\u00edt\u00e9kot tal\u00e1lt benne, amelyen ugyancsak a neve volt olvashat\u00f3.\r\nBement a lak\u00e1s\u00e1ba, ledobta a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t. Le\u00fclt a fotelba, felbontotta a bor\u00edt\u00e9kot, \u00e9s moh\u00f3n olvasni kezdte a benne l\u00e9v\u0151 \u00f6sszehajtogatott pap\u00edrt.\r\n\r\n \t \r\n\r\nDr\u00e1ga \u00c9letem!\r\nAmikor ezt olvasod, akkor \u00e9n m\u00e1r a pokol el\u0151szob\u00e1j\u00e1ban v\u00e1rom, hogy be\u00fcltessenek egy \u00fcstbe, amelyben azt\u00e1n f\u0151n\u00f6m kell az id\u0151k v\u00e9gezt\u00e9ig. Abban nem rem\u00e9nykedhetek, hogy valamelyik angyal \u00e9rtem j\u00f6tt, \u00e9s egy csinos kis felh\u0151 sz\u00e9l\u00e9re \u00fcltet, \u00e9s v\u00e1rnom kell,  am\u00edg meghozz\u00e1k a sz\u00e9p kis habos sz\u00e1rnyaimat, az ez\u00fcst\u00f6sen csillog\u00f3 gl\u00f3ri\u00e1t, \u00e9s a kikem\u00e9ny\u00edtett feh\u00e9r t\u00f3g\u00e1t. \r\n\r\nLehet, hogy a Legf\u0151bb B\u00edr\u00f3 nekem ezt nem engedi meg. \u00dagy gondolja, hogy el\u00e9g sok diszn\u00f3s\u00e1got elk\u00f6vettem a f\u00f6ldi l\u00e9tem sor\u00e1n. B\u0171nh\u0151dn\u00f6m kell \u2013 \u00edgy sz\u00f3l a megfellebbezhetetlen \u00edt\u00e9let.  Most, amikor \u00edrok, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, egy \u00fclt\u0151helyemben \u2013akarom mondani: fekv\u0151helyemben- befejezem ezt a levelet- m\u00e9g mindez el\u0151ttem van. Annyi sok minden van m\u00f6g\u00f6ttem. J\u00f3 is, rossz is, sz\u00e9p is, j\u00f3 is. Volt, amikor \u00e9n voltam rossz, volt, amikor velem voltak rosszak. Mindez m\u00e1r nem sz\u00e1m\u00edt. Az utols\u00f3 h\u00f3napokban annyit szenvedtem, hogy m\u00e1r csak azt tudom mondani, el\u00e9g volt, legyen v\u00e9ge. Pihenjek m\u00e1r meg. Nem tudom a pokol \u00fcstj\u00e9ben lehet-e pihenni, de \u00e9n majd azt is megpr\u00f3b\u00e1lom. Mi\u00e9rt pont az ne siker\u00fclne nekem, amikor annyi lehetetlen dolgot megcsin\u00e1ltam. Er\u0151snek, majdnem halhatatlan \u00e9reztem magam. Ez lett a vesztem. Elfelejtettem, hogy ez csak egy ill\u00fazi\u00f3. Amibe menek\u00fcltem m\u00e9g gyermekkoromban. Amikor \u00e1lland\u00f3an az motoszk\u00e1lt bennem, hogy Any\u00e1m nem szeret. Soha nem engedte meg, hogy az \u00f6l\u00e9be \u00fcljek, hogy hozz\u00e1b\u00fajjak \u00e9s csak hallgassam a sz\u00edvver\u00e9s\u00e9t, a halk, ringat\u00f3 d\u00fadol\u00e1s\u00e1t. \u00c9rezzem a lehelet\u00e9t az arcomon, hogy megpuszilja  a fejem b\u00fabj\u00e1t. Nem engedte, ak\u00e1rh\u00e1nyszor pr\u00f3b\u00e1lkoztam. Eltolt a karjaival, mindig ugyanazt ism\u00e9telte: \u201eHagyj\u00e1l b\u00e9k\u00e9n, nagy fi\u00fa vagy. Nagyfi\u00fakat nem kell babusgatni mint egy pisis csecsem\u0151t.\u201d Akkor kezdtem azt mantrak\u00e9nt ism\u00e9telni: \u201eNem kell, hogy szeressen, nincs r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9gem,  mindent meg tudok egyed\u00fcl csin\u00e1lni. Mindent B\u00e1rmit.\u201d Annyiszor mondtam, hogy el is hittem.\r\nNagy \u00e1rat fizettem \u00e9rte. A testem nem b\u00edrta azt a terhet, aminek visel\u00e9s\u00e9re a lelkem \u00f6r\u00f6kk\u00e9 hajszolta. Felmondott, cserbenhagyott. S\u0151t ez nem volt el\u00e9g, m\u00e9g k\u00ednokat is okozott. F\u00e1jdalmakkal gy\u00f6t\u00f6rt, amit nem csillap\u00edtott semmi. A testem ezzel a m\u00f3dszerrel el\u00e9rte, hogy \u00f6r\u00f6mmel gondoljak az elm\u00fal\u00e1sra. Nemcsak, hogy \u00f6r\u00f6mmel, hanem v\u00e1gyakozva. V\u00e1rtam a hal\u00e1lt, s\u0151t sietettem.\r\n\r\nAzon ritka percekben van most r\u00e9szem, amikor a f\u00e1jdalom megsz\u0171nt, a k\u00f6vetkez\u0151 roham m\u00e9g el\u00e9g messze van. Az agyam most olyan tiszta, mint a legnagyobb fagyok idej\u00e9n a hajnali naps\u00fct\u00e9sben a leveg\u0151. Kihaszn\u00e1lom, \u00e9s \u00edrok. B\u00facs\u00falevelet, Neked, akinek meg kell k\u00f6sz\u00f6nn\u00f6m valamit.\r\n \r\nAmikor tal\u00e1lkoztunk, m\u00e1r nagyon beteg voltam. Nem akartalak a r\u00e9szletekbe beleavatni, mert az nem lett volna tisztess\u00e9ges veled szemben. F\u00e1jdalmaim nem voltak, tiszta volt a tudatom. De tudtam, hogy ez m\u00fal\u00f3 \u00e1llapot. Az a p\u00e1r \u00f3ra, amit veled t\u00f6lt\u00f6ttem, \u00edzel\u00edt\u0151 adott abb\u00f3l, milyen lehet a mennyeknek orsz\u00e1ga. Ahol b\u00e9ke van, nyugalom, j\u00f3 illat. Besz\u00e9lt\u00fcnk semmis\u00e9gekr\u0151l, nevett\u00fcnk. Belen\u00e9ztem a csillog\u00f3 szemedbe, ami az \u00e9letr\u0151l sz\u00f3lt. Fogtam a kezedet, \u00e9s kapaszkodtam. Bel\u00e9d, mindabba, amit ott \u00e9s akkor Te megtestes\u00edtett\u00e9l: az \u00c9LETBE. \u00cdgy csupa nagybet\u0171vel. A melled domborulata, a hajad repdes\u00e9se, a cs\u00edp\u0151d\u00f6n a ruha fesz\u00fcl\u00e9se mind az \u00c9let Himnusz\u00e1t zengte. Az \u00c9let\u00e9t, amit hamarosan itt kell hagynom. Tudtam, hogy amir\u0151l mes\u00e9ltem neked, a napfelkelte csod\u00e1latos \u00e9lm\u00e9ny\u00e9r\u0151l, hogy t\u00fczet raksz a hegyoldalban l\u00e9v\u0151 h\u00e1zik\u00f3mban a konyhai t\u0171zhelyben, \u00e9s ut\u00e1na nevet\u00fcnk azon, hogy milyen kormos lett a sz\u00e9pen manik\u0171r\u00f6z\u00f6tt kezed, az m\u00e1r soha, soha nem lesz val\u00f3s\u00e1g. De annyira j\u00f3 volt elk\u00e9pzelni, hogy ak\u00e1r meg is t\u00f6rt\u00e9nhetne,  \u00e9s lehetne m\u00e9g egy kicsit \u00e9lni \u00e9s \u00cdgy \u00e9lni. \r\n\r\nAmikor elv\u00e1ltam a T\u0151led, majdnem biztos voltam benne, hogy soha nem l\u00e1tlak t\u00f6bb\u00e9. Az \u00f6lel\u00e9sem, a cs\u00f3kjaim m\u00e1st jelentettek, mind b\u00e1rki m\u00e1s eset\u00e9ben. Nekem azt jelentette, hogy b\u00facs\u00fazom az \u00e9letemt\u0151l. Olyan volt\u00e1l nekem, mint a hal\u00e1lra\u00edt\u00e9ltnek a kiv\u00e9gz\u00e9s el\u0151tt felszolg\u00e1lt utols\u00f3 vacsora. \u00cdzekkel, sz\u00ednekkel, illatokkal megbolond\u00edtott \u00e9letorgia. Tobz\u00f3d\u00e1s mindabban, ami az \u00e9let gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ge. \u00c9s nekem Te az \u00c9let volt\u00e1l. Aj\u00e1nd\u00e9k, amiben m\u00e1r nem rem\u00e9nykedtem. Elfogadtam, k\u00e9t k\u00e9zzel kaptam ut\u00e1na. Ett\u0151l nem lett k\u00f6nnyebb, \u00fagy \u00e9reztem magam, mint  amikor kisfi\u00fak\u00e9nt  az \u00fczletben kipr\u00f3b\u00e1lhattam a j\u00e1t\u00e9kvonatot, de nem vihettem magammal, ott kellett hagynom. T\u00e9ged sem vihettelek magammal, hagynom kellett, hogy elmenj. \r\n\r\nM\u00e9gis \u00f6r\u00fcltem, mert,  egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151nknek szinte minden perce m\u00e9lyen, nagyon m\u00e9lyen beleiv\u00f3dott az eml\u00e9kezetembe. Sokszor \u00e9reztem az illatodat, l\u00e1ttam a szemedet,  ahogyan t\u00e1volba r\u00e9ved, amikor valamin elgondolkodt\u00e1l. \u00c9reztem a kezed k\u00f6nny\u0171 \u00e9rint\u00e9s\u00e9t  a karomon. A kezemben a kezedet, a cs\u00f3kod \u00edz\u00e9t, a karomban a derekadat. Ahogy hozz\u00e1m s\u00edmult\u00e1l, a melleid gyeng\u00e9d nyom\u00e1s\u00e1t a mellkasomon. Pedig a k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyon fek\u00fcdtem, cs\u00f6vek l\u00f3gtak ki bel\u0151lem, a fejem felett a monitorok z\u00fcmm\u00f6gtek, \u00e9s mindent bebor\u00edtott az elm\u00fal\u00e1s semmivel el nem \u0171zhet\u0151 neh\u00e9z szaga. Haldokoltam, tudtam. M\u00e1r nem f\u00e9ltem a Kasz\u00e1st\u00f3l, m\u00e1r v\u00e1gytam r\u00e1. \r\n\r\nOdafent, az \u00e9gi b\u00edr\u00f3s\u00e1gon m\u00e1r d\u00f6nt\u00f6ttek. Nincs halaszt\u00e1s, a b\u00fcntet\u00e9s let\u00f6lt\u00e9s\u00e9t el kell kezdenem, mennem kell.\r\n\u00c9letem, nem tudom mit jelentett neked ez a tal\u00e1lkoz\u00e1s.  Lehet, hogy csak egy p\u00e1r kellemes \u00f3r\u00e1t. De szeretn\u00e9m, ha tudn\u00e1d, egy haldokl\u00f3 embernek, aki a kiv\u00e9gz\u00e9s\u00e9re v\u00e1rt, Te volt\u00e1l az utols\u00f3 vacsora, a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00c9LETLAKOMA.\r\nNem tudom, van-e t\u00falvil\u00e1g, van-e \u00e9let az \u00e9let ut\u00e1n. Ha van, szeretn\u00e9k veled ott tal\u00e1lkozni. Hogy egy\u00fctt habzsoljuk a mennyei \u00e9teleket, \u00e9s fen\u00e9kig \u00fcr\u00edts\u00fck a serleget, amiben az \u00f6r\u00f6k \u00e9letet \u00edg\u00e9r\u0151 ital gy\u00f6ngy\u00f6zik. Az lesz az igazi \u00c9LETLAKOMA.\r\nIsten veled!\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n","type":"rich"}