Esti mese mindegy kinek!
Nos, kicsi madaram, megmostad a fogadat? Lehelj csak rám! De előtte megnyomogatom a pici orrodat. Tudod, ha nem mondasz igazat, akkor behorpad az ujjam alatt a nózikád. Hű, de kemény a hazugságjelződ. A fogkrém illatát, meg ilyen messziről érzem.! Akkor minden rendben.
Kezdődhet a mese?
Igeeeen!
Na, jó, Akkor kezdem, de most fejből fogom mondani a mesét. Nagyon figyelj a számra, mert most nincsen könyv a kezemben, amibe belekukucskálhatsz, amig olvasok. Nem baj?
Neeeeem, azt is nagyon szeretem, ha szájjal mesélsz.
Akkor menjünk el Béka Béla aranyos lakásába. Csöngessünk be, úgy illik. Brrrrrrr, brrrrrr, berreg a kicsit rekedt csengő. Hiába, a tó partján ilyenkor már hideg van reggel is, este is. Lehet hallani, hogy Béka néni nagyokat csattog az előszoba kövein. Szegénykém siet, ahogyan csak bír, dehát ugrálnia kell, mert lépegetni azt nem tud. Közben brekeg néhányat. Megértjük, mert már régóta ismerjük Béka nénit, tudjuk, hogy mit akar mondani. Meg aztán rendeltünk keletről egy kis kütyüt, ami béka-ember nyelvet fordít oda vissza. No problem. Most azt olvastuk a kijelzőn, hogy “mindjárt ott vagyok”
Na úgyis lett, már nyílik is az aprócska ajtó. Ott áll Béka néni, nagy dülledt szeme azt jelzik nekünk, nézzük a kis kütyüt, amin megjelent a szöveg: hiába jöttünk, Béla, az ő aranyos fiacskája nincs otthon.
Hol lehet? Béka néni megint brekeg néhányat, ami emberi szóval azt jelenti, hogy Béla elment dr.Varangyékhoz. Elfelejtettük, hogy a kedd este Béka Béla számára a kártyázás örömeit tartotgatja. Összeülnek dr.Varangyéknél, és kártyáznak. Béka Béla, meg a teljes Varangy Család. Dr. Varangy, a felesége: dr.Varangyné lánykori néven: VaranGyöngyi , és a körülbelül Bélával egyidős Bella.
– Azt kérdezed, mit játszanak? Hát természetesen Csapd le Csacsit.
– Mi az a csapdlecsacsi?
– Hát, az egy kártyajáték. Tudod, Édesem, a békáknak egy karjukon 3 ujjuk van, azzal nagyon jól lehet a kártyát tartani. Egy, a legkisebb ujjukkal elől fogják a kártyákat, A két nagyobbal pedig hátulról kitámasztják. Szépen széthúzzák a lapokat, aztán azok úgy néznek ki, mintha valaki egy legyezőt adott volna nekik. Tudod Édesem olyat, mint amilyen Anya rendelt a net-n.
– Tudom, tudom, amivel Anya legyezgeti magát a buszon, amikor nagyon meleg van!
– Pontosan úgy. Szerintem dr.Varangy is úgy rendelte az apró kártyákat, amit meg bírnak tartani a vékony ujjaikkal.
– Jó , de mit is jelent a csapdlecsacsi?
– Hát még nem mondtam? A csacsi, az egy szamár.
– Akkor miért nem csapdleszamár?
– Azért, mert a csacsi, az kicsi szamarat jelent. Olyan kicsit, mint amilyen Te is vagy.
– Én ugyan kicsi vagyok, de nem vagyok szamár.
– Mindenki tudja, hogy Te aztán tényleg nem vagy szamár, de azért tudjuk, hogy az ovisok között sok csacsi akad, mint ahogy a felnőttek között meg sok a szamár.
– Menjünk tovább a mesében, vagy elfáradt már a szád?
– Tudod kicsim, hogy az én szám soha nem fárad el. Egész nap jár a szám. Ezért kapom a fizetésemet!
– És mi az a csapdle?
– Azt jelenti, hogy dobd el, de gyorsan.
– Lehetne Dobdeldegyorsanszamár a játék neve?
– Lehetne, de nem az! Az a fontos, hogy a négy játékos gyűjtse az azonos színű lapokat. Vagy a pirosat, vagy a zöldet, vagy a tököt vagy a makkot.
– De hát a piros meg a zöld az tényleg szín, de én még tökről meg makkról nem hallottam a színek között.
– Tudod szívem, a mesében minden lehet, még az is, hogy a tök meg a makk olyan szín amit dr.Varangyéknál valaki, mondjuk Béka Béla nagy igyekezettel gyüjtenek.
Itt a mese vége!
Jó éjszakát mindenkinek!