NA, DE MOST ŐSZINTÉN. HÁT NEM GYÖNYÖRŰ?

“Ülök némán előttem papír, reszket a kezem de a tollam nem ír. De mit is írhatnék Neked, hisz úgy is tudod. Amit mondanék, szavakban el sem mondhatom. A lelkem örvend, a szívem hangosan dobog. A neved hallatán örömtől sugárzok. Kedves vagy nekem, vágyódom utánad. Kellesz nekem, hiszen annyira imádlak. De jó is lenne, ha minden szép lenne. Nem állna utunkban soha senki sem. Igen várok, és reménykedem. Hogy egyszer észreveszed a szép lelkemet. Észreveszed, és meglátod az igazi énemet. Rádöbbensz arra mennyire szeretlek. Szeretlek és érzem, érdemes várni. Mert Te olyan ember vagy, kitől nehéz megválni. Egyszer tudom, boldog leszek Veled,. Egyszer tudom csak az enyém leszel. Vigyázok Rád, és védelek mindentől. De nem védelek meg, a szerelmes szívemtől. Boldog leszek, tudom és érzem. írj ha meg akarsz ismerni ne jelöl hanem irj! pár nap törlöm magam…”