Kitört a 3.világháború. Semmi hadüzenet, semmi fegyverropogás, semmi látható ellenség. Senki, csak a többezerszeres nagyításra képes mikroszkópba beletekintők láthatják azt, ami méreteiben rendkívül picike, de a hatása még mindig felmérhetetlen. Ezt a harcot nem katonák, hanem civilek, gyerekek, idősek, férfiak, nők vívják. Amelyben nem a demokráciáért, vagy új területek birtokba vételéért kell harcolni. Hanem az életünkért.
A mai nemzedék már nem tapasztalhatta meg a világméretű, na jó, a félvilágra kiterjedő hatalmas háborúk kegyetlen pusztítását, az emberi civilizáció romba döntését, az emberi élet értéktelenné válását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a világ különböző helyein folytak azért véres összecsapások, de azok a szerencsések, akik fizikailag messze voltak, ezek miatt nem panaszkodtak fejfájásra.
Néha-néha, ha véletlenül a tv-jükben ilyen képeket mutattak, kimentek enni a konyhába, vagy a távirányítóval másik műsort kerestek. Mi, akik ilyen szempontból a világ szerencsésebb részében éltünk, már azt hittük, kitört a világbéke, és nem gondoltunk arra, hogy harc lesz. Olyan harc, amelyről annyi-de annyi film szólt, hogy egy ellenséges hatalom fegyverként bedobja a biológiát, és akkor majd a járványok kiszámíthatatlan következményeit egy hős vagy hősnő megállítja, megfékezi azzal, hogy az ellenszer a birtokába kerül. Mennyire szerettük az ilyen filmeket! Hiszen rutinos nézőként tudtuk, hogy az emberiség a film végére nem fog kihalni, mert az nagyon rosszul venné ki magát. Azért néztük a hatalmas fantáziával, akarat- erővel dolgozó hősöket, hogy lássuk, mit tesz azért, hogy megmentse a világot. Megmentette, mindig sikerült!
Aztán most kiderült ismét, amit már olyan nagyon tudnunk kellene, hogy az életnél nagyobb író nincs, nem is lesz. Az élet, amely most egy ismeretlen vírus képében beleköp az emberiség szemébe, miután ravasz módon belefurakodott a testébe, és ha az a test nem képes az ellenállásra, akkor keserves kínok között megöli. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a vírus, mint annyi másik, egy rohadék sorozatgyilkos. Nincs agya, hogy gondolkodjon, nincs keze, nincs lába és mégis mozog, nem is akárhogyan. Honnan került elő a sorozatgyilkos? Miből, hogyan alakult ki? Mi, emberek hoztuk létre? Mit csináltunk olyat, amelynek ez a nem kívánt mellékhatása megjelent, és felforgatja a világot.? Nem csak azért mert ezekről fogalmunk sincs, hanem azért mert ez azt is jelenti, ötletünk sincs mit lehet ez ellen fegyverként használni. Mi lesz a következő napokban, hetekben? Aztán, ha valamilyen szerencse folytán majd eltűnik, akkor lesz idő és alkalom arra, hogy megnézhetjük mit hagyott itt nekünk maga után. Úgy vagyunk ebben a szörnyű harcban, mintha régen vak harcosokat küldtek volna ki a csatatérre, akik nyilaikkal csak összevissza lövöldöztek, de fogalmuk sem volt arról, hogy fogyatkozik-e az ellenség.
Most mi is csak próbálkozunk karanténnal, maszkkal (már akinek jutott egyáltalán) fertőtlenítéssel, mindenfajta bűvészmutatvánnyal. Közben pedig imádkozunk, hogy ezek között ott legyen az a hatékony eszköz vagy eszközök, amelyek útját állják ennek az emberiség sorait megritkító láthatatlan ellenségnek, amit koronavírusnak neveznek. Miért is kapta ezt a nevet? Netalán azért, mert az ember által eddig legyőzött vírusok világában most ő a leghatékonyabb, a legnagyobb sorozatgyilkos? Köszönöm, úgy általában nem kérek a királyokból, az ilyen gyilkosokból meg főleg nem.
Pár perccel ezelőtt hallottam a rádióban a francia elnök beszédét, amelyben ő is ugyanezt a fordulatot használta: VILÁGHÁBORÚ, ISMERETLEN ELLENSÉGGEL.
A sorozatgyilkos kifejezést még nem használta senki. EDDIG!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: