Öregszik a társadalom. Ez az ezt kutató szakemberek megállapítása. Sokan úgy értelmezik –főleg aki még fiatalnak vallja magát- hogy ez baj. Önmagában ez se nem jó, se nem rossz. Mindenki szeretne sokáig élni, de senki nem akar megöregedni, hallottam a közelmúltban a bölcs mondást. Maximálisan egyetértek vele. Ha a génjeimben magammal hordom a hosszú élet lehetőségét, nem leszek olyan szamár, hogy kihagyom. Ha még sokáig akarok élni, akkor egyáltalán nem mindegy, milyen minőségűt alakítok ki magamnak. Nem a sors veri vagy jutalmazza az embert, mert a sors keze az bizony a mi testünkhöz van nőve. Tetszik-e vagy sem, attól ez még tény marad.
Igen, a koromat tekintve öregnek is lehetne nevezni, nő létemre a legszebb férfikoron is túl vagyok. Örömömre és mások szerencséjére nem szenvedek olyan nyavalyákban, amelyek testemet vagy lelkemet megnyomorítanák. Ésszerű határok között sok mindent megteszek azért, hogy így is maradjon minél tovább. Örülnék, ha elhinnék, hosszabb életkort megélni, egyben azt is jelenti, hogy újabb lehetőségeket adunk magunknak a szép, tartalmas és ebben a korban már igen gyorsan pergő napokra. Aminek egymás utáni sora az életünket teszi ki. Soha nem késő elkezdeni a változtatást, van esély, hiszen mindenki tudja: „A remény hal megy utoljára”.
Nyilas vagyok. No, nem a nácival egyenlő nyilasra kell gondolni, hanem a csillagjegyre. Márpedig a Nyilas az bizony kíváncsi, kalandvágyó, életigenlő, örök optimista. Szerencsére, mondom, mert én aztán ráteszek néhány lapáttal ezekre a tulajdonságokra. Főleg a kalandvágyásom kiélésével okoztam már a családom néhány tagjának infarktus-közeli állapotot, de ők tudják, hogy nem csak kalandra éhes, hanem makacs is vagyok. Ha a kaland lehetőségét megszimatolom, és meghallom a belső hangot, „most neked menned kell” . akkor úgy sem tudnak megállítani. Mentem, megjöttem. Okosabban és gazdagabban, mint ahogy elmentem. Mármint a tapasztalatok, élmények tettek okosabbá, gazdagabbá. Tanulni nem csak a más kárán lehet, hanem a magunk boldogságos tapasztalataiból is.
Nem vagyok író, bár nagyon sokat és sokféle műfajban olvasok. Mindenevő vagyok zsenge ifjúságom óta, már ami a betűfalást illeti. Most csak mesélni szeretnék azoknak, akik halált-megvető bátorsággal fogtak bele ennek a naplószerű írásnak az olvasásába. Mesélni, mert bízom abban, hogy mesét olvasni, hallgatni jó. Még nyáron is, főleg, ha odakint zápor mossa le a poros fákat, itatja a zöld füvet, locsolja a tarka virágokat.
Lépjünk csak be a mesék birodalmába, ha már valaki kinyitotta nekünk a kaput.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: