Az életem útja egy körforgalomba ért. Akartam-e vagy sem, nem számít. Most választanom kell, merre haladok tovább. Itt és most, ebben a közlekedési helyzetben nincsenek eligazitó táblák. Nem tudom melyik út mihez vezet. Egy biztos, helyben nem maradhatok. Egy férfihang szinte megállás nélkül, sokszor, érhetően elmondja: ÚJRATERVEZÉS. ÚJRATERVEZÉS. Vagyis sürget. Mennem kell. Elindulok, a sok-sok év tapasztalatával és az ebből származó megérzések birtokában. Nem érdekel, kik lesznek mellettem, kiket fogok lehagyni, kik lesznek azok, akiket nem akarok lehagyni, hanem melléjük csatlakozom. Lesz olyan is, aki úgy dönt, velem tart. Hogy ki lesz a segítőm, és ki az, aki rossz szándékkal csatlakozik, még nem tudom. MAJD, HA ITT LESZ AZ IDŐ ,MEGTUDOM.Mint ahogy eddig is olyan sokszor megtörtént. Mindenesetre már az első lépést megtettem. Minden út ezzel kezdődik….És minden út mindenkinek egyszer véget ér. És én is minden perccel közelebb vagyok hozzá. Nem lenne jó, csontsoványra fogyva, lepusztult aggyal, szenvedések ezernyi sebével oda érkezni. Nem csak a választott út tartogathat jó és rossz meglepetéseket, hanem magam is magamnak. Másoknak ugyanezt nem engedem meg. Ez az én életem…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: