FÉRFINAPLÓ-RÉSZLET

Kedves Hölgyeim!

Most kifejezetten segítő szándék vezetett, amikor eldöntöttem, hogy egy bizonyos, 65 éves, főiskolai végzettségű, igazi férfi társkereső levelét felajánlom Önöknek. Ha ez a naplórészlet, amelyet annak tulajdonosa tett közzé az egyik társkereső oldalon, nem ragadja meg az Ön szívér-lelkét, akkor Ön, kedves Olvasó, igazából nem is társat keres, csak szórakozást, amelyet Ön ismerkedésnek nevez.

Szóval, ha valakit komolyan érdekel az illető gáláns lovag, IGAZI FÉRFI, akkor írjon nekem, és megígérem, hogy továbbítani fogom a napló bejegyzés írójának a levelet. Bár erre nem kaptam felkérést tőle. De, talán nem fog megharagudni, ha nagyobb lesz a merítés lehetősége!

Igazán, őszinte öröm töltene el, ha hozzá tudnék járulni két ember öröméhez.

Íme a naplórészlet:

“Sorolhatnám vég nélkül a vágyaimat…
Azt hiszi, hogy én nem szeretnék egy kedves, ragaszkodó, mosollyal teli arcot megcsókolni reggelente ébredés után? 
Azt hiszi , hogy én nem szeretnék egy szép nőt, olyat mint maga, magam mellett tudni, olyat akivel öröm lehet a napnak mind a huszonnégy óráját eltölteni?
Azt hiszi, hogy én nem szeretnék egy kedves, ragaszkodó, mosollyal teli arcot megcsókolni reggelente ébredés után? Sorolhatnám vég nélkül a vágyaimat, ahogyan maga is megtehetné.
Írhatnám , hogy mennyire szeretnék már végre csak úgy , gondolva egy hirtelent, beülni egy kávézóba az ablak mellé és nézni magát és azt, hogyan kocogtatja az apró kanalat a csésze oldalához és hogyan szürcsöli a kávét, 
hogy aztán magára mosolyoghassak és megfoghassam a kezét az asztal alatt úgy, hogy más ne láthassa. 
Avagy mennyire szeretnék kettesben, kéz a kézben sétálni a vén Duna partján s kavicsokat dobálni a vízbe. Megírhatnám, hogy mennyire szeretném megigazítani a sálát a nyakában és átdörzsölni a kezeit amikor pirosra fagyott orral ott lépked mellettem nagyokat a jeges víz partján és amikor látnám, hogy végre átmelegedett egy kicsit, akkor magamhoz húznám és megcsókolnám újra és újra a szája sarkát. 
Érti már, hogy én mire vágyom ? 
Érti már, hogy szeretném megmosni a hátát nap, mint nap a zuhany alatt, teát főzni és bundás kenyeret sütni magának vasárnap reggelente és belefejteni a keresztrejtvényébe néha délután. Maga után nézni, maga után fordulni amikor elmegy a dolgára, aztán később, egy másik alkalommal, sült gesztenyét enni és forralt bort inni 
az Adventi vásárban és együtt gondolni a Szentestére és a Karácsony közeledtére .
Érti már? 
Én szeretném esténként lekapcsolni maga után a tévét, mikor már alszik , betakargatni a vállainál és megcsókolni a homlokánál. Szeretnék együtt nyúlni magával a leveskockáért a sarki fűszeresnél és sárgarépát meg almát válogatni a ládából.
Érti már, hogy én mire vágyom ?
Én szeretnék összebújni és összenevetni magával a paplan alatt és szeretnék álmosan ébredni, kócosan magára nézni hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap reggel, miután végig szerelmeskedtük az előző éjszakát.
Érti már? Érti már, hogy én mire vágyom?”

Megérintette a szeretet gyönyörű leírása?