Váltsunk műfajt. Szexuálisan érett, szerelmeskedési újdonságokra vágyó férfiak és nők figyelmébe ajánlott olvasnivaló következik.
Az írójáról csak annyit kell tudni, amit ő maga rögtön az elején közöl: azt, hogy NŐ. Mint kiderül, a kis lábujjától kezdve a feje búbjáig. De leginkább agyban (ágyban?) NŐ.
“Nő vagyok, női aggyal, női testtel. Szeretem az életet, élvezem mindazt a sok kisebb-nagyobb élményt, állapotot, helyzetet, amelyben akár csak egy pici kis örömet, boldogságot lehet találni.
Amikor az új kapcsolatomban a Partneremmel oda jutottunk, hogy a vágy birtokba vett minket, már nem bizonyult elegendőnek az ölelés, a simogatás, az egyre intenzívebb csókok. Nem kellett hozzá nagy győzködés, érvelés, tudtuk, hogy ágyba kell bújnunk. Nem azért, hogy aludjunk, hanem azért, hogy a másiknak -és ezzel magnak is- örömet szerezzünk. Mivel ezt általában nem beszéli meg előre az ember, nagy lehetőséget kapunk arra, hogy improvizáljunk. Én, a magam több éves „gyakorlatával” nem számítottam csak a szokásos forgatókönyvre. Előjáték, amit a férfiak -általában-a maguk lehetőségei miatt nem egy futballmeccs félidejének megfelelő időtartamra terveznek. Inkább, jobb esetben a két félidő közötti szünetnyi hosszban gondolkodnak. Időnként emiatt elégedetlenek vagyunk ezzel, de hát a mondás szerint: „Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli”’ És ez igaz a szexre is. A rövid játszadozás után jöhet a behatolás, a lökdösődés, és fiú már nem tud tovább várni, és elmegy. Az esetek nagy részében, miközben helyezkedik, megkérdezi, ”Neked is jó volt, ugye?” És én, mint általában a nők, azt feleltem: „Hát persze” A legjobb az volt benne, hogy véget ért a kínlódása. Nos, hát ez igen távol állt attól, amit gyönyörnek neveztem volna. Most is valami hasonlóra számítottam.
Bebújtunk az ágyba. Kezdődhetett a matrac-tangó. De nem kezdődött. Jobban mondva nem AZ kezdődött. Hanem valami más. Olyan játék, amely megváltoztatta az életemet.”
Folytatása következik!
Kommentek