Az előző bejegyzésben megkérdezett nő, nem hagyta válasz nélkül az erős kritikát, Következik az indulatoktól nem mentes levele:
„Egyáltalán nemkedves Samu!
Legutóbbi soraidat csiszolatlanul vetetted papírra.
Átfutva leveled arra gondoltam először, hogy visszaküldöm a fényképedet, visszakérem az enyémet, röviden elbúcsúzom és kész!
Nem csaptalak be semmivel.
Akkor érezhetted volna magadat jogosan becsapottnak, ha pl: ideutazásod után mondtam volna el mindazt amit legutóbb megírtam! Így viszont, hogy egyetlen lépést sem tettél még feleslegesen -találkozásunk érdekében- sem pénzt, sem időt sem fáradtságot nem pazaroltál találkozásunk miatt, mivel csaptalak be? Túlságosan szélsőségesek az indulataid! Ok nélkül lelkesedsz és nagyon kevés elég a lehűlésedhez is! Mindez gyerekes vonás, nem férfias! Éretlen a gondolkodásod! Látod ez is baj egy házasságon belül!
Ingerült kérdéseidre -eredeti szándékom ellenére- válaszolok most.
Hogy miért váltunk el, nehéz néhány szóval megfogalmazni.
Felületesen olvastad el az előző levelemet, ezért butaságokat kérdeztél. Ha szerelemes lennék az exférjembe, nem váltam volna el Tőle, és nem írnám most pl. ezt a levelet sem Neked! Sőt, egyetlen levelet sem írtam volna senki férfinak az elmúlt hetek alatt, hiszen Bélát akkor érném el amikor akarnám, ő kérte most húsvétkor, hogy házasodjunk össze újra! Nem fordulhat elő, hogy újra beleszeretek. Nehezen ment nálam a kijózanodás szerelmem tárgyából, de tökéletesen sikerült. Hogy miért nem láttam meg régebben Béla hibáit? Amikor 2 ember tetszeni akar egymásnak, ösztönösen a legelőnyösebb oldalaikat mutatják egymásnak anélkül, hogy be akarnák csapni egymást. Mindez természetes emberi tulajdonság és ha naponta 1-2 órát találkozol valakivel, nem ismered meg 2 év alatt sem annyira, mint egy hónap alatt akkor, amikor vele élsz.
A gyerekekről úgy emlékszem hogy azt írtam, hogy minimum 3 gyerek az ideális számomra. Tehát legkevesebb 3, de lehet kicsit több is. Több dologban félre értetted a kijelentéseimet. Úgy látszik, nagyon dühös voltál olvasás közben rám, ezért felületesen olvastad és kicsit elferdítve értelmezted soraimat!
Pl én nem azt írtam, hogy bár nehezen fogadok el valakit, ha elfogadtam végsőkig kitartok mellette! Azt írtam, hogy nehezen fogadok el valakit, de ha elfogadtam az utolsó ingem is odaadnám néki és közben megfeledkezem magamról. Azt viszont, hogy a végsőkig kitartok mellette, soha nem állítottam! Ha ugyanis időközben bebizonyítja, hogy méltatlan hozzám nem maradok mellette minden áron!
Pontosan azért nem, mert most már nem csak rólam van szó, hanem a Kicsikékről is! (A levélíró nő a két gyermeket örökbe fogadta. Ezt persze a levélíró nem tudta!) Ha a Picik érdeke és egészséges fejlődése miatt valakitől el kell búcsúznom, én gondolkodás nélkül elbúcsúzom. Nem hallottál még olyanról, hogy egy gyerek egészséges testi és lelki fejlődéséhez fontos az anya és az apa megléte, de bizonyos esetekben a gyereknek jobb a csonka család, (pl. apa nélkül)? Fontos az apa, de nem mindegy, hogy milyen apa? Pindurkáim nem kötődnek az apjukhoz, mert ritkán látták őt, és még ritkábban foglalkozott velük. Főképp a Picurok miatt váltam el. Hülyén hangzik, de így van.
Exférjem, sok erénye mellett nem tudott jó apa lenni. Van ilyen! A többi hiányosságaival elfogadtam őt, de ezt a hiányosságát nem tudtam elfogadni.
Ami a főzést illeti, nem mentünk a szomszédba, ha nem akarunk! Természetesen a legszükségesebbeket meg tudom főzni és sütni is szoktam. Amibe belefogtam, eddig minden sikerült. Exférjemnek megfelelt a tudományom ezen a téren is. Pedig ő igazi hasember, akinek nagyon fontos az evés.
Én viszont magasabb szintre akartam fejleszteni a főzési tudományomat ezért írtam kicsit pongyolán fogalmazva, hogy megtanulok főzni és nem tettem hozzá, hogy alaposabban mint most szoktam. Te ugyanis hűségesen ecsetelted a régebbi leveleidben, hogy ez a téma nem érdekel Téged túlságosan, mert nem tartozik a legfontosabb ténykedéseid közé.
Eddig ugyanis -mint minden dolgozó nő- hétköznap a munkahelyemen ebédelek, ex-férjem az egyetemi évei alatt az egyetemi étkezdében, később a munkahelyén ebédelt. Reggelire és vacsorára hideget vagy melegszendvicset ettünk, csak hétvégén volt főzés, sütés. Rövid ideig voltam itthon a kicsikkel. A kivehető 5 év GYES-ből 2 évet voltam itthon, aztán visszamentem dolgozni. Amire Karolának és Tibinek szüksége volt, természetesen megfőztem.
Legutóbbi leveled tele van helyesírási hibával. Ez is a mérgelődésed következménye?
Megnyugodhatsz! Több meglepetésem nincs!
Mindig is a magas (legalább 180 cm), nyugodt fiúk tetszettek nekem.
Te viszont kicsi is vagy, hisztis is vagy, bosszantó helyesírási hibákat csinálsz!
Nincs tovább egymással semmi dolgunk!
Akármilyen falva, 1987. 06.31. Éva”