A SZERELMES FÉRFI, AKI NEMET MONDOTT A HÁZASSÁGRA 1.

 

 A tegnapi találkozásunk, megint felszakított sebeket, megint agresszívabb voltál, miközben sokat dolgoztam a RSZ. ügyön, egy órát dolgoztam, a minorok kiszedése (Ezt sajnos nem értem!, de a történeti hűség kedvéért benne hagytam a szövegben.) érdekében, ez megint semmit nem számított, miért is nem? Hiszen BARÁTOK vagyunk, és nagyon közel voltunk egymáshoz?

 

Tartozunk magunknak annyival, hogy tisztázzunk egy két dolgot. Hiszen, még éveink vannak, lehetnek hátra. Szerencsére, nem tudjuk, hogy mennyi.

 

Most a Te levezetéseddel nem kívánok foglalkozni részleteibe, hiszen mindent elmondtál, és én kb. két hónap küszködés után el is fogadtam. A lényege az volt, amit mondtam:

” Ágnes, szörnyű amit tettem Veled, Ágnes szörnyű, amit tettél Velem.” Ismerve az élettörténetedet, ismerve a vágyaidat, ismerve a személyiségjegyeidet, én az előzőekben megfogalmazott állítást, teljes mértékben elfogadtam, és itt akár le is zárulhatott volna a történet. Szörnyen megbántottalak, Te megsemmisültél, eltávolodtál tőlem és elhagytál.

 

A szörnyű az egészben, hogy a mienk, egy nagyon nagy szerelem volt, mindkettőnk részéről, és ezt, a mi korunkban hatalmas értéket, nem tudtuk megbecsülni, megtartani, ápolni, akár életünk végéig.

Nemcsak Te, ahogy tegnap említetted, mindketten, immáron, másodszor is megbuktunk. Annak érdekében, hogy valahogyan tovább lépjünk, egy két kérdést azért tisztázni kell

 

  Visszatérnék tehát a saját oldalamra, amit úgy érzek, mostanáig nem tisztáztam, sem magam előtt, sem előtted.Nem biztos, hogy most sikerül. Mért utasítottam vissza a házasságunk beteljesülését? Hogyan jutottam odáig 2015 decemberében, hogy Neked nemet mondjak. Hogyan nem jöttem rá később se, hogy Veled mindezeket tisztázni kell?  Most kizárnám a gyerekek és barátok hozzáállását, csak magunkat, magamat vizsgálnám.

Szeretném a dolgokat felkutatni/sajnos utólag/, szeretném a történéseket “megérteni”

 

   Azzal kezdeném, hogy csodálatos volt az első év. Megláttalak, nagyon tetszettél, minden amit mondtál, nagyon színpatikus volt a számomra, úgy gondoltam, hogy végre itt van egy nő, aki minden szempontból alkalmas arra, hogy hosszútávú kapcsolatokat teremtsünk. Átgondoltam a saját helyzetemet, úgy gondoltam, hogy én is alkalmas vagyok arra, hogy hosszútávú boldog kapcsolatot teremtsek. Semmiféle akadályt nem láttam, szabad voltam, anyagilag független voltam, jól álltam anyagilag, önálló lakással rendelkeztem, a feleségem öt éve meghalt, sok olyan tulajdonsággal rendelkeztem/sportolás, magas voltam/, ami Neked színpatikus volt. Most is úgy gondolom, hogy nagyon rövid időn belül Beléd szerettem, szerelmes lettem és mindent megtettem annak érdekében, hogy mindketten boldogak legyünk./szigetvári kirándulás/

Aztán elkezdtük megvalósítani, közös vágyainkat, elkezdtünk utazgatni, jó éttermekbe járni, jól élni. Elutaztunk Izraelbe, Londonba, voltunk a Balaton mellett, kirándultunk a barátainkkal. Minden csodálatos volt.

Legalább is engem teljesen elvakított a szerelem, és nem alaptalanul. Te egy csodálatos nő vagy, aki az embert a mennyekbe tudja repíteni. Közben programjaink/születésnapok voltak a családjainkkal, és ezek a családi kapcsolatok is jól működtek. Én így érzékeltem.

  2013 őszén kiderült, hogy van egy halálosnak mondható betegségem, felfedezték a prosztata rákomat. Te az első pillanattól kezdve szívügyednek tekintetted az én gyógyulásomat, gyógyításomat. Feleségtől sem elvárható módon, orvostól-orvosig, kezeléstől-kezelésig irányítottál, elkísértél, fogtad a kezem, és közben tanulmányoztad a rák gyógyítás irodalmát, hog megfelelő irányba haladjunk. A munkádat végül, hatalmas siker koronázta, a Te segítségeddel kigyógyultam a rákból. Valószínűleg már nem élnék, ha nem Te fogod a kezem. Amíg élek, nem felejtem el.

   Az irántad érzett szerelmem, az előbbiekben vázolt tulajdonságaid, a csodálatos programok, és a jó szex, együttes hatására 2013 december 11. én megkértem a kezed. Te boldogan igent mondtál.Akkor úgy tűnt, persze bizakodva a gyógyulásomba, hogy életünk révbe fog jutni és boldog öregkort élhetünk meg együtt.

 

   Mi történt ezután? Mi változott meg? Mi vezetett engem oda, hogy annak a nőnek, akit imádtam, akit még most is imádok, akivel a legboldogabb voltam életemben, akit sohase fogok tudni elfelejteni, nemet mondjak?