Az unalomig ismert mondóka szerint, két elvetemült társaddal együtt
kutya kötelességetek lenne zsákban hozni a meleget. Az már biztos,
hogy ez az idén nem jött össze. Valószínűleg valamelyik haver azt
hitte, hogy ő a Mikulás, ti pedig a krampuszok vagytok.
Én azonban azt mondom, hogy igenis zsákban hoztad a meleget. Másoknak
is, nekem is. Sokszor felmelegíted a lelkemet, a szívemet azzal a
meleggel, ami -legnagyobb megelégedésemre és örömömre- időnként
perzselő tűzzé alakul. Nekem mindegy, hogy zsákban vagy konténerben
hozod. A lényeg, hogy két kézzel szórod nekem, és én lubickolok a
melegséged szivárványszínű gőzfelhőjében. Így bennem is több lesz az
a meleg, amit bőkezűen osztok szét azok között, akikkel kapcsolatba
kerülök. Remélem Te is érzed, hogy visszaadok belőle Neked is. Hiszen
melegségből, gyengédségből, figyelemből soha nincs elegendő az
embernek. Ez a lélek kábítószere, az ettől való függőség a világ egyik
legjobb függősége, amit nem kell gyógyítani.
Tudom, férfinak nem illik virágot adni. A holnapi névnapod alkalmából
virág helyett ezt a kis köszöntőt írtam Neked. Remélem sikerült
mosolyt csalni az arcodra. Így kívánok boldog, örömteli névnapot és
hétköznapokat, ünnepnapokat!
(A mellékelt kép pedig, nyugalmat, békességet sugároz. Éld át ezt az
érzést sokszor. Újra meg újra!)