Most egy bizonyos Tibor két levelét teszem közzé. Olvassák ezeket úgy, mintha ókori értékes papírtekercsek, vagy kőtáblába vésett sorok lennének. Emberek életét, sorsát határozták meg azok a sorok, amelyeket most a szerencse jóvoltából Önök – változatlan formában- olvashatnak.
1) TIBOR
„Édes Évám! (Keltezés nincs!)
Csak most tudok válaszolni leveledre mert elég sok minden történt (jó és rossz) az utóbbi időben.
Valami csoda folytán anyukám elhelyezésével kapcsolatban március elején jött egy telefon abból az otthonból, ahová be volt adva a kérelme, hogyha lemond az ottani igényéről azonnal elhelyezést nyerhet egy új otthonban.
(Én csak annyit tettem, hogy írtam Bp főpolgármester helyettesének kérve, hogy vizsgáltassa ki miért nem tud több mint egy éve otthonba kerülni, mert ez a mostani hely nagy terhet ró a családra is az állandó látogatási kényszer miatt, ami nélkül az ottlétet nem lehet elviselni. Úgy látszik erre indult be valami) Szerencsére az elhelyező határozat nem késett sokat, így március 21-én nevében megkötöttem az élete végéig szóló elhelyezéséről a szerződést, és március 22-ére megrendeltem a mentőt és elfoglalhatta a helyét. Persze ő semmivel nincs megelégedve, de ezellen nem tudok semmit tenni. Nekem tetszik és akár én magam is beköltöznék egy ilyen kisgarzonlakásba, ahol ők hárman vannak, de mind a hárman fekvő betegek, így nekik bőségesen elég.
A sors megadta, hogy elrendezzem, mert az történ ezután, hogy március 28-ra virradóra az utcáról ellopták a kocsimat.
Ennek biztos van valami üzenete és minden rosszban van valami jó, próbálom így felfogni. Ha a sors anyukám elhelyezését ilyen fantasztikusan megoldotta, akkor ez sokkal kisebb dolog és ilyen alapon történhetnek jó dolgok is.
Életem mondhatom egy pillanat alatt megváltozott, így most már mindent könnyebben viselek el. Az történt ugyanis, hogy beiratkoztam egy reflexológia tanfolyamra és ott egy teljesen új életszemléletet kaptam (az elméleti oktatást ifj. Schirilla György tartja) vegetariánus lettem és más értékek kerültek életemben előtérbe.
Természetesen máról holnapra nem tudok mindent megváltoztatni, de ez önmagában is elég segítség a mindennapi nehézségek elviseléséhez, és ahogy Te is mondod biztos jóra fog fordulni a sorsom. Még az is elképzelhető, hogy visszamegyek a gyerekeimhez. Úgy látszik a nőknél ez egy beteges dolog, hogy nem az embert nézik, vagyis azt, hogy önmagamért el tudnak-e fogadni és értékes ember vagyok-e, akit érdemes „megszerezni”, hanem kicsinyes módon a külső körülményeket, hogy nem vált még el stb (a másfél év különélés és a szexuális kapcsolat teljes hiánya nem erősebb érv, egy darab papír fontosabb?)
Remélem legközelebb már csupa jó hírről számolhatok be.
Sokszor csókol: Tibor”
Folytatása következik!
Kommentek