selyemszál

EGY FELESÉG LEVELE A FÉRJÉNEK, AKI MEGCSALTA

Ismét egy levelet olvashatnak. Egy nő írta a férjének, akiről most tudta meg, hogy megcsalta. A feleség még csak fenyegetődzik a válással. Azért a sorok között még ott van a remény: hátha mégsem kell ennek megtörténni. Még az együttes emlékek felidézésével próbálkozik.

“Persze, tudom…foglalkoztat a kérdés téged nap mint nap……Mit kellett volna tenned, hogy gyönyörű családi házunkban boldogan élj  vidám kis családoddal kiegyensúlyozottan? Mit kellett volna tenned, hogy otthonodból feltöltődve, tiszta lelkiismerettel éld meg a sokak számára irigylésre méltó poziciód előnyeit?  Nem nagy dolgokat, amik a szemed előtt voltak, csak elvakított más, de  önmagadnak kreált, munka utáni itthoni rendszeres nehézségeid-bonyodalmaid, amik a kihasználásodról/felhasználásodról  szóltak  folyamatosan, lehetséges, hogy fel nem mérve,önhibádon kívül. Mégis…a hátam mögötti, az esti nyomasztó telefonok sorára gondolok itt. 

Annyira  nyilvánvaló: elvakított a hatalomvágy, az alkalmazkodás-süllyedés kettőssége, stb. amit nem osztottál meg velem, de éreztem, hogy nem figyelsz rám…Mit kellett volna tenned? Sok-sok példát tudnék mondani és te is érzed saját rossz döntéseidet ha visszapillantasz…  Először is: örülni és óvni amid van, amit közösen teremtettünk otthonunkban ! Mindenki ellen! Mindenáron! Tiszta lapot, megosztott örömöt-gondokat velem, aztán már ketten, véd- és dacszövetségben! Másrészt hálásnak lenni szerető hozzátartozóidnak: Anyósodnak  apróságokért, mint a házi tej, kedvenc savanyúságod készítése, a nemes cselekedete, amit tett érted: mindenszentekkori nem mindennapi hozzáállására gondolok, Petikéről és Apukádról soha nem feledkezett meg, Apósodnak a mindenekfeletti  szeretetéért és tiszteletéért, Fiamnak  a jószívűségéért, az őszinte-odaadó segítségadásáért,  nekem a veled életen át testi-lelki kapcsolat igyekezetéért, Enikőnek a bájos mosolygós lényéért, apjaként szeretetéért! , Ha munkahelyeden éreztetted volna rátermettségedet behódolás nélkül + itthon hálásan örültél volna a tiszta-kellemes  illatos környezetnek,  finom kajáknak, sütiknek, amit Eszterrel önzetlenül megteremtettünk számodra, nem lennél most frusztált és boldogtalan…mert az vagy és csak magadnak köszönheted: Soha ilyen szép és kerek családod nem lesz. De ne csüggedjél, mert sok a pozitívum: Te és Én külön-külön élése, a mostani helyzetben,  így jó!. Neked is így jó és nekem is nagyon jó. Nem változtatnék rajta én magam sem, ellenben szeretnék veled emberibb kapcsolatot. Szeretnék  kulturáltabb elválást, az együtt töltött harmónikus évek (amit nem tudtam, nem  fájt alapon ) normális emberi kapcsolatot. Racionálisabb okok is megkívánják: ne fizessük perköltségeket, ha egyezség lehet, ne az ügyvédnek fizessünk és ne a bíróságra járás határozza meg évekig az életünket. Én nem ellenzem, ami neked jó: maradjon a  mostani helyzet a lakhatásunkat érintően, éld az életedet bárkivel-bárhogyan! Én is azt fogom tenni, már nyitok új helyzetekre,  az osztálytalálkozók remekül sikerültek, a fősuli is lesz hamarosan Budapesten….szóval így jó nekem is, neked is, kétségtelen.  Jogi kérdésekkel nincs mit tenni, a bíróság dönt, az életünkről dönt jól vagy rosszul…rajtunk is áll!

Felvállalom az unszimpátiát, ahogyan a főnöködnek behódoltál,  a női munkatársaddal szex-kapcsolatba bonyolódtál, ez rajtad állt, így nem tudtam segíteni rajtad/rajtunk, nyilván a  képmutatás és a megcsalás nem fért  bele a házasságunkba….nem is kell nekünk házasság, a mostani külön-külön élésünk tiszta lapot ad. Tiszta lapot, új kezdetet.”

Hogy mi lett velük? Elváltak. Csúnya csatákat vívtak. Hogy ki győzött? Szerintem mind a ketten veszítettek. Persze, ezt a világ minden kincséért sem vallanák be!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!