Ismét egy „esettanulmány” a valóságból. Ja, persze a múltszázadból. Sajnos, akkor nem számított egy különleges esetnek. Most, több mint 3o évvel az események után mégis tragikus! Olvassák ezt a bemásolt, eredeti levelet és tanuljanak belőle.
„Tisztelt Bíróság!
1979.április 21-én kötöttem házasságot T.Bélával. Két örökbefogadott gyermekünk van. A kislány 4, a fiú 2,5 éves. A házasságunkat úgy kezdtük, hogy elfoglaltuk az Édesanyámtól kapott 4 szobás berendezett lakást (kis túlzással luxuslakásnak is nevezhetném) a város központjában.
Házasságkötésünk után az első dolgom az volt, hogy a férjemet rábeszéltem arra, hogy a félbehagyott egyetemi tanulmányait folytassa.
1980.februárjában vissza is ment a g-i egyetemre folytatni a tanulást a nappali tagozaton.
1980 tavaszán befejeződött a férjemnek az évek óta húzódó pere, amelyben Ő perelte kártérítésért -1974-ben történt traktorbaleset szenvedő alanyaként – a gy-i termelőszövetkezetet.
A hosszantartó pereskedés a férjem anyagi győzelmével fejeződött be. Ennek eredményeként 257 ezer Ft készpénzre lett jogosult..
1980 tavaszán -amikor megkaptuk az említett pénzösszeget -kezdődött számunkra az a hosszú időszak ( 40 hónapnyi idő) amikor a férjem nem dolgozott. Tanult nappali tagozaton, aztán katona volt. Én dolgoztam.
A megnyert pénzösszeget ezidőben apránként csipegettük és mire férjem dolgozni kezdett, a pénz elfogyott, bár semmiféle komolyabb -ma is felmutatható- vásárlásunk nem volt.
Eddigi 6 és fél éves házasságunk alatt gyakorlatilag bő három évet éltünk ténylegesen együtt, de nekem már ennyi is sok volt.
Férjem befejezte ugyan az egyetemi tanulmányait, viselkedése azonban ezévben már egyre érthetetlenebb, elviselhetetlenebb lett. Ezév májusában egy nap pl. egyszerűen úgy döntött, hogy nem látogatja többet a munkahelyét. Kérdéseimre, hogy miért nem megy dolgozni, minden alkalommal azt válaszolta, hogy „mert nem esik jól!”
Másfél hónapig várták a munkahelyén a jelentkezését. Még egy telefonüzenet erejéig sem méltatta főnökeit és kollégáit arra, hogy távolmaradását indokolja, céljait közölje valakivel. Másfél hónap múlva „kilépett” bejegyzéssel postán elküldte a vállalat a munkakönyvét.
Ebben a nehéz időszakban én GYES-en voltam itthon. Még egy évig szerettem volna igénybe venni a GYES-t (kisfiam 2 éves volt).
Mivel a férjem nekem sem árulta el, hogy mikor óhajt újra dolgozni, kénytelen voltam megszakítani a GYES-t és június 11-től újra dolgozom.
Férjem -miután én dolgoztam már- munkát vállalt.
Elment a gépészmérnöki diplomájával kocsikísérőnek. Most is ebben a beosztásban dolgozik. A fizetése alacsony, annak is a nagyrészét megtartja zsebpénznek.
Időnként ittasan jön haza esténként, olyankor agresszív, kötekedő. Már az is előfordult, hogy megütött. Engem is, Édesanyámat is. Ezévben tehát a férjemnek sorozatosan olyan tettei voltak, melyekkel tönkre tette a házasságunkat.
Képtelen vagyok tovább élni vele.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a férjem tárgyfetisiszta betegségben szenved. Női fehérneműket lop és azokkal onanizál rendszeresen, tehát normális szexuális életet élni nem képes!
A férjem viselkedése -mint a fentiekből kiderül- egyre elviselhetetlenebb. Az utóbbi időben életveszélyes fenyegetései is voltak. Megígérte, hogy felrobbantja velem együtt a házat (vezetékes gázfűtés van a házunkban)
Ilyen körülmények között félek attól, hogy idegileg tönkremegyek és a 2 kicsi gyermekünk nevelésére alkalmatlanná válok.
Ezért kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy -különösen a picurka gyermekeink ( 4 és 2 és félévesek) érdekében- mielőbb bontsák fel a házasságunkat.
város, 1985.
Tisztelettel
felperes”
A SZEREPLŐK UTÓÉLETÉRŐL:
A házasságot felbontották. A férj valahová elhúzott. Többször írt a volt feleségnek, hogy bocsásson meg neki. A sok levele közül az egyiket megtaláltam. Okulásként majd hamarosan olvashatják.
Az örökbefogadott gyerekek elzüllöttek, az örökbefogadást fel kellett bontani. A gyerekek serdülőkorukban rendszeresen visszajártak meglopni az anyjukat.
A betegségek, a szörnyű csalódások ellenére az Anya még sokáig reménykedett abban, hogy sikerül egészséges párkapcsolatot kiépíteni. Hát nem sikerült!
(A próbálkozásairól még olvashatnak az elkövetkezendő időszakban)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: