Egy szerencsés véletlen folytán ráakadtam néhány olyan levélre, amelyek még a múlt században, 20 évvel ezelőtt társkereső férfiak írtak egy ugyanilyen célzattal magát hirdető nőnek. Úgy gondoltam, érdemes közkinccsé tennem. Most megteszem. A leveleket kézzel írták. Kicsit gondot okozott néhány szót kibetűzni, de remélem sikerült. Minden helyesírási hibát benne hagyok. Változtatni csak a leges-legszükségesebb esetben fogok.
Lássuk az elsőt:
„ Kelt, : 1998.év május havának 10.napján (20.30-tól 23.40-ig) Mélységes hódolattal köszöntelek szépséges Királynőm! Bízva jóságodban és kegyességedben esedezem bocsánatodért és kérlek nézd el vakmerőségemet, hogy soraimmal bátorkodom zavarni méltóságos nyugalmadat, de -egy belső hang sugallatára- gondoltam egy nagyot: – Egy életem, egy halálom, fejem a kezedbe ajánlom, hát biz Én is szerencsét próbálok és csatlakozva s többi kérőhöz, versenyre kelek, hogy kiállva a próbákat, Én nyerjem el a napnál is fényesebben tündöklő tüneményesen szép és bájosan kedves személyednek kegyeit és ezzel együtt a kezedet, -de legjobban és mindenek felett- a Szívedet, mert, mint nekem az kincs és a hatalom, ha azt érzem és látom, hogy Királynőm szomorú, mert a szívét nem ragyogja be a Szerelem mindennél csodálatosabb érzéseket nyújtó, bódítóan bizsergető és szenvedélytől izzó, vakító fénysugara. Kedves Hercegnőm! ezért és remélem ezzel nem sértelek- Nekem a felsorolt „jutalmak” közül egyedül csak egyetlen KINCS-re lenne szükségem, (a fele kispárnád mellé) a legigazibb KINCS-re, amit csak magáénak tudhat az ember, ez pedig a SZERELMED, mert ez a szó (érzés) magában hordozza azon emberi érzelmek összességét, amit igazán boldogan fogad egy férfi (nő) és a nőtől (férfitól) de ugyanazokat viszonozza is, őszintén és szívből fakadóan. Kedves Úrnőm! Kérlek tedd lehetővé Számomra hogy Én is indulhassak a Szíved meghódításáért kihirdetett „küzdelemben”, mert úgy érzem képes vagyok legyőzni az akadályokat és megtalálom a Szíved legmélyén féltve őrzött KINCS-hez vezető utat és a kulcsot is, amely kinyitja a ketrecet hogy boldog szárnyalással röppenjen fel a fényre az addig zárva tartott érzés: a szerelem!
Kedves D! Félre téve a mesebeli megformálást és hangulatot most már visszatérek a mára, jelenre és megpróbálok „modern” formában válaszolni hirdetésedre ami azt hiszem, nem lesz könnyű feladat Számomra, hiszen az első eset, hogy ilyennel próbálkozom és még most is meglepetten állok saját bátorságom előtt, hogy is jutottam el idáig. Mármint az írásban. Azért szeretném, ha tudnád hogy a fentiekben leírt szavaim (annak ellenére hogy mesei motívumokat tartalmaz) minden betűje igaz, Én valóban így érzek és így is gondolom. Remélem, azért nem riasztottalak el a gyerekesnek tűnő „hülyeséggel” és nem fogsz kinevetni sem a bevezető miatt, de Én csak stílszerűen válaszoltam a hirdetésedben közölt megfogalmazásra (fele vagyon, fele királyság) Kedves! most igazán zavarban vagyok, mert nem is tudom hogy kezdjem, mit is írjak, mégis mi az, amit fontosnak találnál? Mos lehet hogy hülyeséget mondtam, hiszen minden fontos, ha egymás megismeréséről van szó. Én legalább is mindig ezt vallottam, és talán ezért is vagyok nehéz helyzetben, mert szívem szerint most egy nagyon részletes, mindenre kiterjedő bemutatkozást szeretnék írni, nemcsak a külsőségekről, a látható dolgokról beszélni, hanem az érzéseimről, a vágyaimról, az eddigi életemről, az örömeimről és bánataimról, szóval mindenről és persze sok-sok kérdést is feltenni Neked, ugyanezekkel kapcsolatban. Sajnos a jelenlegi körülményeim, főleg az idő rövidsége miatt ez most nem fog sikerülni, de ígérem ( és hidd el, be is tartom) ha kapok Tőled lehetőséget még a továbbiakban is, hogy írhassak Neked, akkor bepótolom a mostani hiányosságot, és olyan hosszú levelet írok majd hogy talán meg is unod az olvasást. Szóval most csak röviden és főleg az olyan lényeges dolgokat mondom, amik fontosak lehetnek ahhoz, hogy eldöntsd, egyáltalán kíváncsi vagy-e rám, akarsz-e személyesen is találkozni Velem, meg akarsz-e ismerni közelebbről is. Egy biztos! Amit elmondok Magamról, az valóban úgy is van, minden szépítés nélkül teszem, bármennyire is rontaná az esélyeimet. És ezzel már egy lényeges tulajdonságot el is árultam Magamról, nevezetesen azt, hogy hihetetlenül őszinte vagyok és nagyon fontos dolognak tartom ezt egy kapcsolatban is. A nevem XY most arra gondolok, hogy talán ismerősnek is tűnik, ha Te is ebben a városban vagy, mert a munkámból kifolyólag, elég sokan ismernek vagy hallottak rólam. itt lakom a városban, 45 évesen 180 cm magassággal, 70-72 kg testsúllyal. A korom nem riasszon el azért, mert (mások szerint) mint a testsúlyom is elárulja, nem tartozom a „sörpocakosok” közé, ezért a vékony és sportos testalkatom miatt fiatalos a külsőm és a mozgásom. Ezt köszönhetem az állandó testmozgásomnak és „sportos” életmódnak. Itt jegyzem meg ha már az életmódról beszélek, hogy nem dohányzom és soha nem iszom szeszes italt, egyszóval semmiféle káros szenvedélyem nincsen. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez vonatkozik a Nőkre is. Mert bizony sokaknál (Férfiaknál) a Nők is „káros szenvedélyek közé sorolhatók. Lehet, hogy manapság ez már ritka, de Én hűséges típus vagyok. Visszatérve még pár mondattal a külsőmre, ami talán lényeges. A hajam színe világos barna, hullámos. A szemem zöld, már amennyire látni a színét a szemüvegtől, amit sajnos pár év óta viselnem kell. (Ez van!) Összességében, ami a külsőmet illeti, szerintem egy átlagos külsejű, de megnyerő modorú és szimpatikus benyomást keltő egyén vagyok, az átlagot sokszorta felülmúló belső tulajdonságokkal. És ezt mások állítják. De azt hiszem, hogy minden túlzás nélkül állíthatom ezt én is magamról, hiszen eddigi életem során már elégszer bizonyíthattam Másoknak és ezzel Önmagamnak is az őszinte, szívből jövő szeretetemet, önzetlenségemet, odaadásomat, figyelmességemet, kedvességemet, türelmemet. Kedves! Meglehet hogy ezek a szavak a szemedben pökhendi öndicséretnek tűnnek és talán meg is értelek ebben, hiszen csak szavak, de mi van a tettekkel? Mi van akkor, ha ezt bizonyítani is kellene! Ezért is kérlek még egyszer, -ha másért nem is, de legalább a kíváncsiságod megnyugtatása végett- adj lehetőséget a bizonyításra.
Addig is még egy-két dolgot azért elmondok! 4 éve külön élek a feleségemtől, sajnos papíron még nem vagyunk elválasztva, mert a „drágám! húzza és halasztja az időt és mindent elkövet, hogy akadályozza a bírói döntést a vagyonmegosztás terén. Van egy jó nagy családi házunk (amit szinte egyedül, saját kézzel építettem fel) és most a nejem azt akarja elérni, hogy teljes egészében az Övé legyen a ház és kert, de ne kelljen Neki kifizetni a felét sem. A Részéről első pillanattól kezdve erre megy kis a játék. Ne haragudj Kedves, hogy ilyenekkel untatlak, nem is tudom miért is mondom ezt el, hiszen nem akarok (és nem is áll szoktam panaszkodni) és most sem annak szántam, csupán a tényeket közlöm, mert ezek a dolgok is kapcsolatosak Velem. Nagyon nyitott vagyok a világ dolgaira, sok minden érdekel, sőt mondhatnám inkább úgy, hogy kevés olyan dolog van, ami nem érdekel. Látod, most hogy belegondolok, hirtelen nem is találok olyat, amit nem szeretnék. Talán a politikai gazdaságtan és úgy általában a politika mélyebb gyökereiben. Ja, meg a szoftwerek és számítógépes programok és azok kezelése, de ezek érdekelnek, csak nem értek ezekhez, mert még nem állt módomban megismerni, megtanulni. Ezt bizony kicsit szégyelem is hiszen már a jelenlegi „gépesített” világban elkerülhetetlen lesz és hozzátartozik az alapműveltséghez. Bár én azt vallom, hogy tanulni sohasem késő, és még bepótolhatom ezen hiányosságomat is. Az alaptermészetem lényegében vidám, de ehhez elég nagyfokú romantikus érzelmek kapcsolódnak. Szeretem a humort, a vidámságot is a megfelelő helyen és időben. Imádom a gyerekeket és úgy érzem tudok is bánni Velük, legyen az akár karon ülő csecsemő, akár kamaszkorú.
Itt említem meg, hogy Nekem kettő lányom van, 19 éa 16 évesek és nagyon jó kapcsolatban állunk, annak ellenére, hogy az anyjuk (mert Ővele vannak) próbálja ellenem hangolni Őket. De most már elég nagyok ahhoz, hogy észre vegyék az igazságot. Látod Kedves, azt mondtam az elején, hogy csak röviden írok, aztán már ismét újabb lapot kezdek meg, pedig igazán csak azokat a jellemzőimet említem, amik szükségesek a tisztánlátáshoz Velem kapcsolatban.
A munkámról annyit, hogy foglalkozásom (szakmám) gépjármű-vezető oktató, amit 17 éven keresztül végeztem, bár jelenleg (már 2 éve) nemzetközi áruszállítással foglalkozom. Hétköznapi nyelven úgy is mondhatnám: most Kamionsofőr vagyok. Hát ezért céloztam az előbbiekben az állandó időhiányra. Én nagyon jól tudom, hogy ez az állapotom nem éppen kedvező egy kapcsolat kialakításához, főleg, ha komolyan gondoljuk (már pedig én igazán komolyan gondolom) de a kivételek erősítik a szabályt, meg aztán egy érző és szerelmes szív nem ismer akadályokat, sem távolságot. Az az igazság, hogy rövid időn belül ismét a szakmába az oktatás területén szeretnék ténykedni, de ehhez egy komolyabb autóra szeretném lecserélni az „öreg Ladát” és még az anyagiak miatt kell egy pár hónap, hogy ezt megtehessem.
Tudod, az előzőekben, amikor a nevemet említettem azért mondtam azt, hogy talán megeshet hogy ismerjük egymást, ha csak látásból is, mert az oktatáson keresztül rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba vagy közvetlenül vagy közvetve, hiszen éveken keresztül jártam a várost és a környéket és mivel Én mindig „nyitott” szemmel járok-kelek, meglehet, hogy Téged is már sokszor láttalak az úton (járdán) vagy egy másik autóban. Remélem ez az eshetőség sem riaszt vissza attól, hogy személyesen találkozzunk. Én igazán szeretném ezt és ha Te is úgy döntesz hogy válaszolsz levelemre, akkor az alábbi címre írjál: XXXXXXXXXXXXXXXXXXX Ugye megteszed, hogy jelentkezel!!? Annyit igazán megérdemlek, még akkor is ha csak egyetlen szóval válaszolsz is, még akkor is, ha netán nemleges a válaszod. Akkor sem haragszok meg, ha csak annyit közölsz: NEM! Kicsit egyszerűbb és gyorsabb lenne viszont a telefonos megoldás, ha ez Téged nem zavarna és és nem kellemetlen. Ezzel még a levélírást is megúsznád. Ezt úgy gondolom, hogy üzenetet hagy a Számomra, az alábbi telefonszámon 222222222 Sajnos az autómban lévő telefonom épp a múlt héten romlott el, bár otthon van telefon, de mit ér, ha éppen nem vagyok otthon, hanem úton vagyok. Ezért is lenne jó kellő időben megbeszélni a személyes találkozást (ha egyáltalán akarod) hogy akkor otthon legyek. Köszönöm Kedves türelmedet és bizalmadat. A mielőbbi találkozás reményében búcsúzom és küldöm tiszteletteljes és őszinte csókomat. Üdv:
U.i.: Ne haragudj, még egy-két dolgot kifelejtettem, talán ezek nem is annyira fontosak, de nem árt ha ezeket is tudok előre. Szóvak még csak annyit, hogy szeretem a sportot, a természetet (sziklamászást) a zenét, táncolást, szórakozást, stb. de ezeken kívül nagyon érdekel és szeretem az irodalmat (verseket) a természettudományokat, képzőművészetet, színházat, mozit, a jó könyveket, és nem utolsó sorban a meghitt, tartalmas beszélgetéseket. Talán ez az, ami az utóbbi időben különösen hiányzik az életemből mert nincs egy arra méltó társ, amivel megoszthatnám gondjaimat, örömeimet, élményeimet (mert azért jócskán akad az állandó „világjárásom” közben) Szeretem az autókat, motorokat és nem csak vezetni hanem szerelni is. Nagyon otthonosan mozgok és szívesen végzem a házi és a házkörüli munkákat, a barkácsolást, a gépjavításokat és mindenféle gyakorlati munkálatokat. ÚŐgy is mondhatnám, hogy a tettek embere vagyok. Meglehet, hogy erről még most nem kellene beszélnem, de említettem már, hogy nagyon nyílt és őszinte vagyok, ezért hozom szóba ezt az egyáltalán nem mellékes dolgot és remélem, Te is hasonlóképpen vélekedsz és nem ítélsz el most, hiszen már nem vagyunk gyerekek, akik el vannak tiltva(sajnos) e téma szóba hozatalától. Csak azt szeretném, mondani, hogy nagyon szeretem (és képes is vagyok erre) a hosszantartó, érzelmileg telített és gyöngéd, de szenvedélyes, minden női vágyat kielégítő, a legcsodálatosabb gyönyör érzetét nyújtó, önzetlen szeretkezéseket. Csak így tudom! Mivel nekem a „szex”-hez érzelmi motiváció szükséges. Na, most már megtudtad ezt is, remélem bízhatok Benned és Te is nyíltan és őszintén fogsz majd beszélni minden Veled kapcsolatos dologról.”
Azt hiszem ismerem, látásból legalább is a férfit, aki írta ezt a levelet. Az őszinte és teljesen kitárulkozó segélykiáltása hiába való volt. A nő, akinek írta, valamiért meghátrált. A vágyódó, az újrakezdésben reménykedő nőnek soha nem alakult ki tartós kapcsolata, bár kétségbeesetten kereste. Társ nélkül, idegenek segítségére szorulva, hosszú ideig tartó betegségtől gyötörve adta fel a harcot: MEGHALT. A férfi még mindig keresi a párját!
Kommentek