Az elhagyott nő folytatja a monológját!
Úgy érzem én voltam Neked az a logisztikai háttér, érzelmileg, anyagilag, felkészültségben, akivel a külföldről való hazatelepülésed nehéz és komplikált feladatait a lehető legjobban le tudtad bonyolítani. Hát, mit mondjak, van érzéked hozzá, hogy a feladathoz megtaláld a legmegfelelőbb embert. Nincs jogom, hogy bármit mondjak arról, milyen lehettél, mielőtt megismertelek. De az életembe bekerültél, és ezzel jogot szereztem arra, hogy az együtt töltött idő alapján következtetéseket vonjak le. Nem teszek magamnak szemrehányást, hogy miért nem ismertem fel az igazi arcodat. Azért, mert nem tudom, hogyan kell egy álarcosbálon viselkedni. Olyan álarcosbálon, amit életnek hívunk. Engem nem vezettek önző érdekek, adtam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy szükséged van rá. Elfogadtad, de megköszönni elfelejtetted, Úgy gondoltad, Neked ez jár az elrontott gyermekkorodért, meg még ki tudja miért… Igen, el kell fogadni amit adnak nekünk, de azt is kellő méltósággal kell tenni. Ha hiszed, ha nem, adni valakinek valamit sokkal-de sokkal jobb mint kapni. Velem nem sűrűn gyakoroltad az adás gyönyörűségét. Bármilyen hihetetlen, nincs bennem harag, sem bosszúvágy, nem kívánok Neked semmi olyant, amit magamnak nem kívánnék. Azért sem, mert enélkül is hordanod kell a magad igen nehéz keresztjét, ami most még nehezebbé válik. Viselned kell a mi kapcsolatunk emlékeit, ami a lehető legváratlanabb helyekről fog előtörni. Ott lesz a könyvekben, amiket elvittél tőlem, ott van az ingeidben, amiket én mostam k és én vasaltam. Ott leszek mindig és mindig a szemhéjad mögött. Látod majd, hogy az óceánon ringó szerencsejáték hajón kihajolok a korláton. Amikor táncolunk a kaszinóban Kedvesen mosolyognak és néznek ránk az emberek, azt mondják, mennyire összeillenek. Látod, ahogy ülök a buszban, és mind a két lábam az ablaküvegnek támasztottam, és közben beszélgetünk mint két nagyon régi, közeli ismerős. És Te boldog voltál. Azért, mert ült melletted valaki, aki a Tiéd, és aki Neked fontos, és akinek Te fontos vagy. Hány ilyen emléked van? Sokkal több annál, mint hogy azt fájdalom nélkül el lehessen viselni. És ez azért van, mert számodra is meglepő módon, megperzselődtél, nem tudtad az érzéseidet kordában tartani, elszabadultak, önálló életet kezdtek élni. Érezted, hogy szeretsz valakit, és azt gondoltad, hogy ezért függőségbe kerültél, amit nem akartál vállalni, megijedtél, és inkább elmenekültél. Arra azonban nem gondolsz, hogy magad elől nem tudsz elfutni, mindig ott van veled, és mondja a belső hang a magáét. Néha nagyon rosszakat tud mondani az a hang. Mit gondolsz, ezek után kevesebb démonnal kell harcolnod álmaidban? Hány cigaretta és hány üveg bor kell, hogy elűzzed őket? Nem fogod tudni soha, végleg elűzni, mert a Te lelkiismereted szülte meg őket. És ezt Te is tudod. Jobban tudod, mint gondolnád! A közös emlékek fájnak nekem is, de másként. A saját lelkiismeretem szerint sportszerűn játszottam ezt a játszmát, de hát ez páros játék, és az ellenfél nem játszott hasonló módon. Kikaptam, de nem magamat, hanem a másikat sajnálom, mert az erkölcsi győzelem az enyém. Tudnod kell, soha, soha nem fogsz olyan elhagyatott parkolót találni, ahová más nővel úgy fogsz tudni elbújni, hogy én ne legyek ott. Mindig hárman leszünk az ágyban. Bárkit fogsz ölelni, én leszek az, akit ölelsz, Mindig be fogod csukni a szemed, de attól még rosszabb lesz, amikor kinyitod. Amikor reggel felébredsz, és nem én fekszem melletted. Meg fogod kérdezni: Ki ez a markotányosnő ebben az idegen ágyban? Keserű lesz a felismerés, nem biztos, hogy a gyönyörűséges lovag jóízűnek fogja érezni az idegen ágyba vitt kávét vagy teát vagy az odaadó partnernőt!!!!! Biztosan van ebben a levélben sok olyan, amit nem értesz, de nem hiszem, hogy ezeket megosztanád most velem. Azt viszont tudom, hogy ezek a gondolatfoszlányok bekúsznak az agyadba, a lelkedbe, és kegyetlenül fognak néha felbukkanni.. A lelked fog fájni, aminek fájdalmát mivel lehet csillapítani? Nem lehet egy évet úgy megélni valakivel, hogy a kapcsolatnak az összes hozadékát ne vinnénk magunkkal. Hát ez a kis eszmefuttatás is a hozadék része, jó vagy rossz, az majd kiderül…….
A monológ befejeződött!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: