Uram! Önt, a csekély számú beszélgetéseink során úriembernek ismertem meg. Végtelenül kedves, szimpatikus, felelősségtudattal rendelkező férfinak láttam. Akinek ráadásul jól állt a csíkos ing, az ősz haj. A tegnap esti kellemes beszélgetés után mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy Ön engem ma a földig aláz. Természetesen az indokokat elzárja előlem, hogy védekezésre képtelen helyzetbe kerüljek. Megalázottnak, kidobott buta nőnek érzem magam. Azt hiszem Önnek még meg kellene tanulnia, hogy egy korrekt férfi hogyan szakít a már kellemetlenné, feleslegessé váló társával. Arról biztosíthatom Önt, hogy nem így, ahogyan azt Ön tette. A társkeresés nehéz műfaj, és csak kevesen tudják korrekt módon csinálni. Ön, Uram, nem tartozik közéjük. Uram! Köszönettel tartozom Önnek, még időben leverte a szemem elől a rózsaszín szemüveget. Nagyon köszönöm, Uram! Mit kívánhatok itt a levél végén Önnek? Hazudnék, ha azt mondanám „minden jót.!” Nem akarok ebbe a hibába esni. Ezért csak annyit mondok: A stílus maga az ember! Persze, ha tudja egyáltalán, mi az a stílus!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: