PAPIRUSZ TEKERCS

Sok-sok történetet volt alkalmam meghallgatni. Férfiak, nők vallottak magukról, a társukról. Szép dolgokat és kevésbé szépeket. Olyan is megfordult nálam, akit egy elkezdődött, de soha létre nem jött találkozás taszított érzelmi válságba. Bánatában a szemétkosárba akarta hajítani a világhálós levelezésüket. Meggondolta magát, és átadta nekem azzal, hogy használjam fel mások okulására. Ha lehet egyáltalán ilyen estekből tanulni! Mindenesetre érdemesnek tartom –természetesen a lehető legkisebb, de általam szükségesnek tartott szerkesztéssel- olvasásra felajánlani. Az egyik társkereső oldalon lévő hölgynek írta Péter:

Szia Kedves Leány! Egyszerűen csak ismerkedni szeretnék Veled! Ha reagálsz, akkor majd bővebben is írok. De addig nem tartom célravezetőnek a sok infót rólam, hiszen lehetséges, hogy soha nem is fogod elolvasni. Timi: Nem tudom ki vagy. Persze meg azt sem, honnan szerezted meg a címemet? De ugye nem haragszol a kérdésemért? Péter: ….haragra vajon miért is lenne okom? … láttam az adatlapodat. Ott voltam, amikor a barátom szörfözött a társkereső oldalon, és éppen lányokat, párokat keresett leülepedett házassága felkavarásához….amikor “Te” kerültél sorra, az adatlapodon férfi szerepelt “célpontnak”. Nők meg párok nem voltak a célkeresztedben. —-így a haveromnál kiestél, de én beleolvastam a bemutatkozó szövegedbe, és azonnal késztetést éreztem a kapcsolatfelvételre. Pusztán annak alapján, amit magadról írtál. Persze a dolgomat nagy mértékben megkönnyítette, inkább úgy mondanám, hogy lehetővé tette az, hogy az email címed ott szerepelt. Nagy valószínűséggel, ha az nincs email cím, akkor feleslegesnek tartottam volna a levélírást. Nem lettem volna biztos benne, hogy megtalál valaha is a levelem. és, mit tesz Isten, a levelemre valaki válaszolt. Olyan stílusban, olyan összeszedett gondolatokkal, amelyeket netes ismerkedési oldalakon soha nem tapasztaltam…Ez engem nagyon szórakoztatott, mondhatnám elbűvölt! …összefoglalva az infókat: láttam egy, talán valótlan adatokat tartalmazó adatlapot, vagyis akiről az szólt, az a személy abban a formában igazából nem létezik…viszont valaki mégis válaszol nekem. Tehát volt a falsch adatok mögött egy nem falsch valaki. Nem csak a stílusa, hanem a helyzet is olyan volt, hogy az egészet rendkívül szórakoztatónak találtam. És kezdődhetett a játék! …a vágyak, a szexualitás és egyéb érzések nem tapinthatók. Ezért néhány ember számára sokkal nehezebben értelmezhetők. Ebből egyenesen következik, hogy nem egyformán reagálnak emberek a másik ember szexuális jelzéseire, Mondjuk egy pikáns adatlap is szexuális kisugárzást hordozhat. Vannak, akikben puszta izgalmat, reményt kelt arra, hogy egy felfokozott szexuális helyzetet éljenek meg. Más valakiben puszta perverzitást, aberrációt vált ki egy ilyen adatlap. Az érzésekre pozitív módon hathat, komoly doppingot jelent az ismeretlenség homálya. Ettől még izgalmasabb az egész. Na én is így voltam ezzel a helyzettel. ..viszonylag rég nem vagyok már az ismerkedési oldalakon. De nem azért, mert sikert értem el, hanem sokkal inkább a kilátástalanság és fásultság felé vezetett ez az út, amelyen már nem akartam tovább járni. De most, Veled kapcsolatban azt gondoltam, hogy talán nyerhetünk, ha ismerkedünk. Ha van kedved folytassuk! Timi: Igazán hihetetlen hogy milyen helyzetbe kerültem. Egészen konkrétan, hogy valaki úgy ír egy nőnek ismerkedési szándékát kifejező levelet, hogy fogalma sincs a címzettről. A nő elérhetőségét egy barátjától tudta meg, és ha a barátja ki is hagyta a lehetőséget, ő rácsapott, és belevágott a dologba. Hogy most mibe csöppentél, azt el sem tudod képzelni! Mivel ilyen bátor voltál (nem vak, mint a viccbeli cigány lova) megérdemled, hogy megismerd a valóságot, ami nem olyan romantikus, de talán kellően humoros. Az ilyenekre szokták mondani: Nahát, hogy mik vannak? Hogy mik vannak? Megpróbálom elmondani. Ha nem akarod, nem hiszed el, de attól még igaz. Kedves Péter! Akinek írtál, az a nő, az nem létezik. Most először sajnálom, hogy nem az vagyok, akinek az adataim szerint lennem kéne. Sajnos, a valóságos profilom olyan, amely a Te számodra nem lenne elfogadható. A magam kategóriájában talán jobb vagyok, mint egy közepes, de jelen esetben ez kevés az üdvösséghez. Fájó ezt mondanom, de ez az igazság. Remélem nem haragszol, és ha olyan a baráti köröd, talán még egy jó sztoriként el is mondhatod. De én a Te helyedben nem mondanám, hogy Te voltál, aki a titok fátylának fellebbentésére rábírtál. Kedves Péter, mit mondhatnék még? Csak ismételni tudom, ha akarod elhiszed, ha akarod kétségbe vonod. Mindenesetre köszönöm, hogy ilyen egyedi módon vetted fel velem a kapcsolatot. Köszönöm! Tedd ezt másokkal, és akkor biztosan siker koronázza a bátorságodat. Megérdemled! Péter: …hiszem a történeted!…ugyan sem a korodról, sem a nemedről, sem pedig a párkapcsolatodról nincsenek információim, de éreznék némi hiányt, ha többé nem “hallanék” felőled! Timi: Kedves Péter! Ígérem hamarosan jelentkezem, hogy válaszoljak az egyszavas kérdéseidre. Timi: Kedves Péter! Most, amikor leültem a gép elé, rájöttem, hogy nagyon nehéz feladatot vállaltam magamra. Meg kell magyaráznom valamit, aminek a következményeit majd aztán viselnem kell. A döntést Kedves Péter, Te fogod meghozni. Na, a felelősséget Rád hárítottam! Persze ettől még nekem nem könnyebb. Itt és most csak az a megoldás jöhet szóba, hogy semmi hazudozás, semmi sumákolás. Na jó, azért egy-egy pici dolgot el lehet hallgatni. Vagyis nem fogok magamról minden súlyosbító körülményt bevallani. Persze kizárólag csak azért teszek így, hogy Neked ne legyen olyan nagy lelki megrázkódtatásban részed, mire végig olvasod mindazt, amit ide leírok és meghozod azt a bizonyos döntést. Hát akkor csapjunk bele…….. Ha az eszemre hallgatok, akkor szépen, finoman hárítanom kellett volna Téged már az első leveled után azonnal. Meg kellett volna éreznem a veszélyt, amely megbújt már akkor a soraid között, mint valami lapító fenevad. Nem bírtam kitérni. Helyesbítek, megéreztem, és nem volt erőm kitérni. Hiszen én csak egy esendő, gyenge, a hiúság bűnében gyakran megmártózó nő vagyok! (Na, azért ebből főleg az utolsó rész az igaz!) Mert NŐ vagyok, annak összes előnyével és hátrányával együtt. Muszáj volt írnom, hogy megtudjam ki írt nekem, és főleg miért tette ezt? Ezekre a kérdéseimre csak akkor kaphatok választ, ha nem térek ki, ha nem hagyom ki ezt a helyzetet. Valaki passzolt nekem a kosárlabda meccsen egy jó labdát, és muszáj dobnom. Vagy hatalmas szép pont lesz, ami után ünnepelnek. Vagy kihagyom a helyzetet és lehajtott fejjel kullogok el. Egyetlen vigaszom lehet: legalább megpróbáltam. Itt tartok most: megpróbálom. A többi már nem rajtam múlik. Ismered az Illés együttes dalát: Amikor én még kis srác voltam….? Tőlük lopok most: Amikor én még kislány voltam: – az iskolában nem voltak koedukált osztályok. Amikor én még kislány voltam: – a moziban a filmek többsége feliratos volt. Amikor én még kislány voltam: – vidéken telefonos kisasszony kapcsolta a kétjegyű telefonszámot. Amikor én még kislány voltam: – csak orosz nyelvet tanultunk az iskolában. Amikor én még kislány voltam: – nem volt Erzsébet híd. Amikor én még kislány voltam: – az emberek a szomszédba jártak TV-t nézni. és így tovább, és így tovább. Röviden: régen voltam kislány. Most már nagyon is nagy lány vagyok. Nem a magasságomat illetően (bár nem vagyok apró termetű) hanem az éveim számát tekintve. Olyan korú férfi, mint Te, nem arról ábrándozik, hogy finoman szólva, ilyen nőt tartson a karjaiban. Most mondhatnám, hogy ahhoz képes milyen vagyok………de nem mondom. Igen, nagyon jó lenne, ha most az a nő lennék, akinek kiadtam magam. Legalább is könnyű így gondolni, de tudom, tudjuk, hogy az nem lehetséges. Innentől kezdve ezt a gondolatot elhajíthatjuk. Miért írtam mindezt? azért, hogy ha ezek után is a személyes találkozást szorgalmazod, akkor számolj azzal, hogy ez a kapcsolat –szinte biztosra mondom- szigorúan csak szellemi örömöket szerezhet. A testiség különböző megnyilvánulási formái nem nagyon fognak megjelenni. Főleg a Te részedről. Hiszen melyik nő ne akarna egy ilyen pasi karjaiban elveszni, mint Te? Igaz, fordítva is megtörtént már, tele van az ember elképzeléssel, sóvárgással, aztán a valóság hideg zuhanyként éri, és minden elszáll egy pillanat alatt. DE, nincs nálam a bölcsek köve, annyi minden megtörtént már egy férfi és nő között, olyanok, amikre ők maguk sem számítottak. Ki tudja, hogy mi milyen meglepetéseket okozunk magunknak? Nem szaporítom tovább a szót. Ezt is csak azért hagytam ilyen terjedelmesre dagadni, mert azt írtad, hogy szórakoztat, amit olvastál. Remélem az „üde elmével rendelkezel” kifejezés nem csak üres bók volt. Mindenesetre nekem tetszett. Remélem most is szórakoztál, méghozzá jól. Más dolgod már nincs, mint megírod nekem, hogy akarsz-e még telefonszámot és vakrandit. Ha igen, akkor tudjad: Te döntöttél! (Ez csak poén!) Ha nem, az is érthető, és semmi indulatoskodás nem lesz. Erre az esetre vonatkozóan írom, örülök, hogy időt szántál rám, jó volt, hogy megoszthattam Veled a gondolataimat. Péter: Szia. Üde elméjű Nő! …valóban szórakoztatsz és a legutóbbi leveled ismét egyfajta örömöt adott nekem. …persze, hogy értem milyen is az, amikor a szürke semmiségből jön egy olyan levél, amin úgymond fennakad az ember. ami értelemben született, amiben ott a kedvesség, ami jelen esetben konkrétan Neked szól. Bizonyos mértékben ott van benne a “lehetőség”!…Egyetlen apró dolog az, ami talán lehetne más, az pedig az író kora. Hát, ezzel könnyedén meg lehet alkudni, hiszen a kíváncsiság olyan felfedező erő, amely ott lapul bennünk. Ha számunkra kissé érdekes dolog borzolgatni kezd, hát a kíváncsiságunk biztosan rögtön fellobban. Ami talán még a realitást is képes képlékennyé tenni. Aztán ehhez a folyamathoz csatlakozik a másik fenevad, amit mi fantáziának hívunk. Na, akkor szinte képtelenek vagyunk megállni, ha egyáltalán akarnánk. Mert a szinte megállíthatatlan sodródás útján vagyunk már. Ami egészen a puszta, egyszerű, néha még csalódást okozó valósághoz juttat el bennünket. Ritkán ugyan, de lehet, hogy hihetetlen élmények közé repít a fékezhetetlen, kockázatos kíváncsiság. … a leveledből azt érzem, hogy a testiség számodra domináns esemény. és meglehetősen vágyakozol is rá….akár még velem is!! Nagyon érdekesnek tartom, hogy eszedbe sem jutott, -pedig éppen Neked, talán kellett volna- hogy esetleg én sem az vagyok akinek Te engem gondolsz. …variációk sora jöhet számításba, hogy ki is lehetnék más, mint akit megjelenítettem Neked!… …na de azt rögtön kizárhatjuk, hogy bárki is vagyok a nagy valóságban, de nem vagyon zakkant elme. Kizárhatjuk azt is, hogy félned kell tőlem!… …viszont még mindig ott van a kor és a nemiség is!!! valójában hím vagyok vagy nőstény? ..vajon amikor én még kis….voltam láthattam-e az Erzsébet hidat…?.. …vagy éppen a rendszerváltás zűrzavarában fogantam?…és milyen nemmel jöttem a világra?… ….ha fiúnak, akkor a saját nememhez vonzódok szexuálisan vagy ahogy legtöbben, szerencsére a másikhoz?…. …vagy netán lány lettem aki leszbikus töltettel bír és Rád van hangolódva?… ….mire gondolsz most?. .Ugye Téged is szórakoztat a levelem? Timi: Szia, akárki vagy! Persze, gondoltam arra, hogy nem az vagy, akinek írtad magad. Csak nem adtam ennek az aggodalomnak hangot. Tartottam tőle, hogy okot adok arra, hogy lelépjél. Még az is eszembe jutott, hogy nem ott dolgozol, ahol mondtad, hiszen akkor nappal nem tudnál leveleket írni. Este pedig hol vagy, ha nem vagy elérhető? Kettős életet élsz, és sorozatban gyilkolsz vagy bankot rabolsz, vagy biztonsági őr vagy? Megfordult a fejemben. Igen, arra is gondoltam, hogy lány vagy, de csak bízni tudtam abban, hogy nem. Ezt a lehetőséget hárítottam a legjobban. Azt, hogy Te is láttad felépülni az Erzsébet hidat, és már nem egészen gyerekként, túl szép lenne. Ebben nem is reménykedem. Ha a rendszerváltás idején fogantál volna, akkor nem lenne ilyen érett stílusod, Persze, ha igazából Spíró György vagy, illetve a tehetséged hasonló az övéhez, akkor még valóság lehet ez a variáció is. Reménykedem benne, hogy nem vagy saját nemedhez vonzódó lány, mert ehhez lenne a legkevésbé kedvem, bátorságom. Azt hiszem a kíváncsiságom odáig már nem terjed. Meghagyom másoknak ezt az élményt. Szóval szórakoztatott a leveled, de úgy mintha valami nagyon jó lélektani krimit olvastam volna -valamelyik skadinávot. Annyi különbséggel, hogy a történetben én is benne vagyok, az én bőrömre is megy a játék. Csak gratulálni tudok a mesteri cselszövésedhez!!!! Na, én most már ott tartok, hogy nem érdekel fiú vagy-e vagy lány, óvodás-e vagy főiskolás vagy egy nyugdíjas otthon lakója. Azt szeretném, hogy hulljon le a fátyol, és Hudini mutassa meg, hol van épen, egészben a kettéfűrészelt ember, aki eddig a dobozban volt Kedves Hudini, eljött az igazság pillanata?

Folytatása következik!