Koraszülött baba búcsúja

2)

Kedves, Aranyos Bácsik, Nénik!

Az iskolák falai most visszhangozzák a búcsúdalt „„az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz..” Igen válni nehéz.., de itt és most nekem mégis inkább örömteli. Végre hazamehetek, abba az otthonba, amely hosszú évekre lesz az én édes otthonom. És amelyet még soha nem láttam, nem éreztem az illatát. Nem tudom, hogy Anya és Apa milyen ágyban alszik, milyen takaróval takarózik. Hogy a párnájukon csíkok vannak-e vagy kismackók? Csak azt tudom, hogy éjszakánként ott lesznek mellettem. Mondták, hogy a kiságyam Anya ágya mellett lesz. Apa pedig a másik ágyban mind a kettőnkre vigyázni fog. A másik szobában ott lesz az én drága nővérem: Lilla, aki már nem rácsos ágyban alszik. Ő egy igazi nagylány, este elalvás előtt már nem mindig szopja az ujját. Ő biztosan sokat lesz majd mellettem. Nekem ez nagyon jó lesz. Mindenki odalesz értem, mert én vagyok az Ő Mütyürkéjük. Ők pedig nekem a Családom, akik már akkor szerettek, amikor még csak remény volt arra, hogy én leszek nekik. És lettem, Kicsit nehezebben, mint ahogyan az ideális lett volna. De mindez már mögöttük és mögöttem van. Mindenki megharcolta a harcát. Ők is, én is!
A közös harcunkban Önök, Kedves Nénik és Bácsik, minden erejükkel segítettek. Nekem és az én drága családomnak. Kevés a szó, hogy megköszönjük, amit értünk tettek. NAGYON- NAGYON köszönjük!

Kérem, tegyék ki ezt a köszönetet a kórházi folyosóra! Azért, hogy mindenki, aki idekerül, és kétségek között, félve-reménykedve járkál a folyosón, ha elolvassa ezt a lapot, kapja meg azt, amire olyan nagyon szüksége lesz: a REMÉNYT, hogy érdemes -sokszor erő felett- vállalni azt az időszakot, amíg a pici, vékony, tenyérnyi teremtményből igazi, kis kerekded baba lesz. Mert Önöktől mindent megkapnak ahhoz, hogy azok legyenek.

Én most elmegyek, illetve elvisznek, de jönnek mindig újabb mini babák, kétségbeesett szülőkkel. Nekik szükségük van Önökre. Önöknek pedig kijár egy főhajtás és sok-sok köszönet mindazért, amit nap-nap megtesznek értünk. Kell Önöknek az elismerés! És kitől esik ez a legjobban? Hát persze, hogy tőlünk, tőlem, aki hetekig a páciensük voltam. Jó volt itt, Önökkel! De Önök is tudják, hogy OTTHON még jobb lesz. Ez az ÉLET rendje!

Most engem szépen felöltöztetnek a saját, illatos ruhámba. Életemben először! Betesznek az autóba, és HAZA visznek. Sikerült!!!!!Azt kívánom Önöknek, hogy minél több ilyen sikerben legyen részük! Merítsenek ebből erőt, amelyre olyan nagyon-nagyon szükségük van!
Örökké hálás volt páciensük és családja