Mielőtt a szerelem édes gondolatába belebonyolódnánk, elárulom, azért választottam e témát a válságban rejlő esély ábrázolásának bemutatására, hogy kellemesebbé tegyem számodra a nehézségek természetével kapcsolatos töprengést, egyúttal, így értessem meg; ne félj a válságoktól! Többnyire a jövő boldogságának üzenete feszül bennük. Csakhogy, minél nagyobb változásokat követelne a hétköznapjainkban az, ami e válságot megoldhatná, annál nehezebben vallod be magadnak, miről is van szó.
Válság:
Gimnazistáknak nem túl nehéz belesuttogni a párnájukba, hogy szerelmesek a szomszéd lányába vagy fiába. Ám, egy kétműszakban dolgozó kétgyermekes anyának, vagy egy szigorú erkölcsi elvek szerint élő férjnek nem könnyű szembenéznie azzal, hogy évek óta halálosan szerelmes a felesége legjobb barátnőjébe, illetve a férj legjobb barátjába. Intenzíven vele álmodik, és lassan semmi mással nem tud foglalkozni, a munkahelyén használhatatlan, ráadásul mindeddig zavartalannak tetsző családi élete, látszólag egészen más okok miatt, amúgy is tönkremenőfélben van. Az ilyesmi sok az embernek, észbontó, földre verő.
Ámor nyila mérgezett
A szerelemmel az a gond, hogy míg egyfelől senki nem tudja róla pontosan, hogy micsoda (csak érez) másfelől minden alól felmentést ad, szubjektíve legalább is: az ember ugye „nem tehet róla, hogy szeret”, a „szívet nem lehet felelőssé tenni, a szerelem vak”.
Ámor nyila nem válogat –szokták mondani.
Csínján kell bánni ezekkel a közhelyekkel. Az ember nem lehet elég óvatos, ha felnőtt fejjel éri a szerelem áldása. Hogy áldás lenne, az csak látszat, kísértés épúgy lehet, hidd szerelemnek, ami csupán annak a jele, hogy a házasságod vagy a párkapcsolatod nem múködik. Nem az a baj, hogy régóta szánalmasan egyedül maradok az ágyban? Egyébként is, évek óta annyira nem figyel rám a párom, hogy abba szinte beleőrülök. Gyermekeink, ha nem szólnak is, látják, hogy a szüleik között valami ősi, nagy hazugság terpeszkedik. Meg is rendült a bizalmuk irántunk, és már nem őszinték hozzánk.
Holott csupán nem voltunk egymáshoz valók a párommal, ennyi az egész. Mégis gyorsan csináltunk két gyereket, nem rosszaságból, tapasztalanságból.
Önismeret-hiányból.
Mikor elér az életválság, hogy kilábalj belőle, olyan póztalanul őszintének kell lenned magadhoz, amilyen még soha nem voltál. Az igazi őszinteség mindig nagyon új, egészen szokatlan. Úgy kérdezd magad, mint a legjobb barátodat. Ne higgyj az álszenteknek, szeretned kell magadat akkor is, amikor minden lépésed rossz, különben a másikat sem tudod szeretni , amikor az hülyeségeket fog csinál és hazudik magának. De nem csak ezért; szeretned kell magad, hogy legalább egyvalaki szeressen.
Kérdezd meg magadat: Mond kérlek, biztos, hogy ez szerelem? Nem azért menekülsz ebbe az egyébként vállalhatatlan kapcsolatba, hogy ne kelljen tenned semmit: Mi van, ha nem is szerelmes vagy, csak szeretnél szerelmes lenni?
Csak szabad ember lehet szerelmes
Ez a mondat szerintem minden értelemben igaz. Nem azt jelenti, hogy házas ember nem lehet az, lehet, de még mennyire, noha olykor tragédiák forrása, sokkal inkább azt, hogy akinek különféle megoldatlan problémái vannak, akkor sem szerelmes, ha azt hiszi. Ha szubjektíve meg van róla győződve. Frászt.
Aki a szerelemben és benned lát megoldást azokra a problémáira, amelyeket eddig mással nem tudott megoldani, akkor nem szeret, hanem használni óhajt. A léleknek azonban késznek kell lennie a felnőtt szerelemre, vagyis ott rendnek kell lenni, nem problémáknak. A másik felé nyitott, vagyis a másik által beteljesülő szabadságnak kell honolnia benned, Ezért csakis akkor képzelhető el, hogy az én életválságomnak (súlyos problémáim halmazának) egyetlen jó megoldása az, ha szerelmet vallok valakinek, akit imádok, hogy ha ezzel nemcsak én problémáimat oldom meg, de az övét is mind: egytől-egyig.
Aki szabad, az nem kötődik senkihez erősebben, mint ahogy –ha a szerelmünket vállalom- ezután hozzám fog. Ha házas ember, szerelemmel valóban csak akkor szerethet, ha házassága –szerelmünktől függetlenül- már halott, és már az volt, mielőtt találkoztunk volna. Ezt nem az ő nyilatkozata garantálja, hanem a tények.
A vállságot tűrni kell, időt kell adni, hogy a lélek, aki lassú, megértse magát. Oda kell húzni magunkhoz a bajt, gyere tiéd vagyok. Nem leszek öngyilkos, elfogadom magam, és téged is, a bú elillan. Az ördög nem szereti, ha szeretik, Te pedig továbbléphetsz. Egy szinttel feljebb, ahol kis idő után vár rád: egy újabb életválság.
A személyiség válságokon át fejlődik.
A tapasztalat szenvedéssel jár. Általa tanulunk, bevéssük a leckét. Az ember egy életen át érlelődik. Egy osztályt nagyjából egy évtized alatt járunk ki, és a boldog érettségit nem 18 éves korban, hanem halálunkkor tesszük le. Minden bevégzett osztály –évtized- mintegy szünidei pihenést ad csupán, utána megint következik a tanulás, majd ismét jönnek a vizsgák. És mind nehezebbek.
Azért mindet le lehet tenni.
Az ember kutyakemény válságokon juthat egyre feljebb, ha megállsz, ha megrettensz, szóval azt játszod, hogy megöregedtél, felnőtt vagy, nincs mit tanulnod, iskolát kerülsz.
S attól kezdve minden órád lyukas lesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: